Unicita kedvencei

Kapor, a természetes inzulin.

A kapor eredetileg a Földközi-tenger vidékén termett, ahol még a mai napig is előfordul vadon. Európába és az akkori Pannóniába a római legionáriusok hozták be.
Mi található a kaporban?

A nyersen fogyasztott kapor & ... Tovább »

Fehér mustár (Sinapis alba)

A termesztett mustárfajok a Caparales (káprivirágúak) rendjébe, a brassicaceae (káposztafélék) családjába tartoznak.

... Tovább »

Rozs (secale cereale)

Hazánk egyik fontos gabonanövénye. I.e. 4000 körül jutott el Európába. A magyarok a honfoglalás idején ismerkedtek meg a rozzsal. A rozs az évszázadok folyamán egyre jobban elterjedt, a szegények egyik fő táp ... Tovább »

Kókuszdió, kókuszrost

A kókusz származása
A kókuszpálmák a világ egyik fő élelmiszer ellátói. A többi ilyen mértékben használt élelmiszerrel összehasonlítva, a kókusz (még) nem génmanipulált, és nem kezelik vegyszerrel.

... Tovább »

Kis ezerjófű (Centaurium erythraea)

Népies neve: epefű, ördög csíptefű, földepe, cintória, hideglelésfű, hidegűzésfű, százaranyosfű, százforintosfű, lázfű, gyomorfű
A növény Nyugat-Ázsiában, Észak-Amerikában és csaknem egész Európában őshonos.
A kis ezerjófű a tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába tartozik. Védett növény, vadon növő p& ... Tovább »

Bodorrózsa

Bodorrózsa (növ., Cistus Tourn. Rhodocistus et Ladanium Spach, szuhar, cisztuszrózsa), a róla nevezett család cserjéi és félcserjéi szép nagy rózsa-alakú, gyűrött, bodros szirmokkal, sok hímmel és sok magvu tokgyümölccsel. Leginkább a mediterrán vidék növényei (50 faj). Több faja jó illatú gyantát termel.

... Tovább »

Kövirózsa (Sempervivum tectorum)

A népi gyógyászatban a kövirózsa az egyik legrégebben használt, elsősegélynyújtásra alkalmas növényünk, melyet gyakran neveznek még fülfűnek, kőrózsának és mennydörgőfűnek is. A növény fontossága igen régre tehető, mert a IX. században Nagy Károly utasítására minden háztetőre kövirózsát kellett ült ... Tovább »

Cikória (Cichorium Intybus)

A cikória gyakori, kétnyári növénye. Főgyökere erős, karószerű, virágzata fészkes virágzat, kék vagy kékesfehér színű.  Levelei tojásdad alakúak, néhol lándzsásak.
Őse, a mezei katáng, az országban mindenhol megtalálható gyomnövény. Ágas-bogas szárán kék virágok nyílnak. Szánt ... Tovább »

Közönséges boróka (Juniperus communis)

A közönséges borókának gyakran használt népies neveihez tartozik a gyalogfenyő és a borókafenyő is.
A boróka a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó örökzöld növény, melynek a tobozbogyója mellett a borókafakátrányát is felhasználják. A tobozbogyóra jellemzője, hogy első évben zöld, majd pedig ... Tovább »

Közönséges pohánka (Fagopyrum esculentum)

A közönséges pohánka más néven hajdina a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó egyéves növény, melynek a legértékesebb része a virágos leveles szár és a három élű, barnás színű makkocska, mely egyben a term&eacut ... Tovább »

Orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis)

Az orvosi tüdőfű az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozó évelő növény, melynek gyógyászati szempontból a legértékesebb növényi része az a fehér pettyekkel tarkított levele. A tüdőfű levelének a fontosságát az is alátámasztja, hogy régen a n&eacu ... Tovább »

Borsfű (Satureja hortensis)

A növény leggyakrabban használt népies elnevezéseihez tartozik a borsikafű, a borsika, a csombor, a kerti csombor, a csombord és a pereszlény is. A borsfű az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó egyéves fűszer-illetve gyógynövény, melynek a virágos leves szárát és az illóolaját használják fel különböző c&ea ... Tovább »

Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)

A lándzsás útifű az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozó évelő gyomnövény. Gyakran használt népies neveihez tartozik a lándzsás útifűnek az útilapu, a kígyónyelv és a gyíkfű elnevezés is. A növény elterjedése igen széleskörű. Hazánkban leggyakrabban a réteken, legelő ... Tovább »