Fehér mustár (Sinapis alba)
A termesztett mustárfajok a Caparales (káprivirágúak) rendjébe, a brassicaceae (káposztafélék) családjába tartoznak.
Őshazájuk a Földközi-tenger melléke és Nyugat-Ázsia. Az arabok
közvetítésével került be Spanyolországba, majd a XII. században
Németországba és Angliába. Jelenleg termesztik Európában, Ázsiában,
Amerikában és Afrikában.
A fehér mustár már a római idők ismert fűszer- és gyógynövénye volt. A Sinapis nevet a nagy római polihisztor, Plinius adta.
A fehér vagy angol mustár 50-80 cm magas. Gyökere vékony, karószerű,
kevéssé elágazó, szára hengeres, levelei nyelesek, szórt állásúak.
Virága aranysárga, termése duzzadt.
Fő hatóanyagok: a magban található mustárolaj-glikozidok, zsíros olaj, nyálkaanyagok, illóolajok.
A fehér mustármagot elsősorban az élelmiszeripar hasznosítja,
mustárpépet állít elő belőle. Fűszerként is használjuk, savanyúságok,
pácok ízesítésére.
Az egész fehér mustár nyálkaanyag-tartalmú magját enyhe hashajtóként
alkalmazzák, külsőleg tapaszok formájában, bőrvörösítőnek alkalmazzák.
A zsenge növényből spenótszerű főzeléket készítenek.
A mustár zsíros olaját Ázsiában étkezési-, kenő- és világítóolajnak dolgozzák fel.
| 
