Aki traumát szenvedett el, soha sem lesz az, aki akkor lehetett volna, ha ez elmarad az életéből. Ha valami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni. A traumába bele lehet halni, de ha az ember nem hal bele, akkor olyan képességei szabadulnak fel a túlélés érdekében, amelyek soha nem alakultak volna ki trauma nélkül. Az ember gyógyíthatja önmagát.
(Feldmár András)
...
Tovább »
|
Egy nap egy gazdag ember adott egy kosár szemetet
egy szegény embernek. A szegény ember elmosolyodott,
és elment a kosarakkal, kiürítette, megmosta és
feltöltötte gyönyörű virágokkal, visszament a gazdag
emberhez, és visszaadta neki. A gazdag ember
meglepődött és azt kérdezte: Miért adsz nekem szép
virágokat ha én szemetet adtam neked? A szegény
ember így válaszolt: Mindenki azt ad, ami a szívében
van.
...
Tovább »
|
...Ekkor megfogtam egy poharat, és az asztal szélére raktam.
Le fog esni - mondta
Pontosan. Azt akarom, hogy lökd le.
Törjek össze egy poharat?
Igen, törjön össze egy poharat. Látszólag egyszerű, mégis nehéz megtenni, mert olyan félelmek rejlenek benne, amelyeket soha nem érthetünk meg igazán.
Mit számít az, ha összetörünk egy olcsó poharat? Hiszen mindenkivel előfordult már - véletlenül.
Törjek össze egy poharat? - kérde
...
Tovább »
|
Limett-től kaptam.
Egy őszi hideg szeles késő délután,
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
Magányos volt, s hideg szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette.
Kigyúltak már azt utcai fények,
S erősebben fújtak a fagyos szelek.
Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta.
...
Tovább »
|
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek,
Azt mondta az első:
- ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életeben tartani. Azt hiszem el fogok aludni!
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.
A második azt mondta:
ÉN V
...
Tovább »
|
A tó fenekén egy kagyló élt csendben, békésen.
Minden éjjel előrehaladt egy keveset.
Szeretett gyönyörködni a finom
színekben,
amelyet a Hold fénye a vízre rajzolt, ezer meg ezer
színárnyalatra bontva.
Ugyanebben a tóban élt egy béka is, aki nem kevéssé volt büszke
ugró-és
énekesi képességére. Sokáig rá se hederített a kagylóra.
Amikor azonban
egyszer a kagyló elhaladt mellette, megkérdezte tőle:
...
Tovább »
|
Mindenki
- kivétel nélkül - akivel találkozol azért jelenik meg az életedben, 
hogy meglásd magad benne... csak Te inkább behunyod a szemed...
1. Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar,
("én jobban csinálnám", megváltoztatnám stb.)
az ÖNMAGAMBAN VAN.
...
Tovább »
|
Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán 
oszlopot épített az ő
Istenének. De az oszlopot
nem márványból faragta, nem kőből építette,
hanem ezer, meg ezer apró csillámló
homok-szemcséből, és a
homok-szemcséket
köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták,
nevettek rajta és azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült,
mert az ember hittel a szívében építette
az ő Istenének.
...
Tovább »
|
Figyelj arra, amit a világ rajzol! Nézd, milyen gondosan rajzolja!
Mennyi gyöngédséggel, milyen aprólékosan, hóból, jégből és
hidegből, a
legnemesebb anyagokból alkotja kis művét,
oly választékosan és
figyelmesen, mint a japán művészek,
akik már csak a lényegeset akarják
elmondani, a varázslatos
formát mutatják, az összhangot és a céltudatos
részletet!
Nézd a jégvirágot az ablakon, s tanulj alázatot és
ernyedetlen
k&
...
Tovább »
|
Idővel az ember megérti, mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet vagy leláncolsz egy lelket. . . és megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel;
|
Volt egyszer egy gyönyörű rét, meseszép virágokkal. Mind nagyon szép
volt, csak egy nem az, amelyiknek nem volt színe, sem illata.
Nagyon
irigykedett a többiekre, és ha valamelyik virág hozzá szólt, rögtön
elfordult és összecsukta a szirmait, mert úgy gondolta, hogy ő a világ
legcsúnyább virága. A pillangók és a méhek messzire elkerülték ő pedig
bánatosan nézte, ahogyan a többieken táncolnak. Titokban mindig arról
álmodozott, hogy egyszer ő is gyönyörűsége
...
Tovább »
|
Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer egy hatalmas
vihar kerekedett, és mellettük  belecsapott egy fába a villám.
Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az
élők világát, és tovább bandukolt a két állattal.
Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket...
Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen
tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasok voltak.
Az egyik kan
...
Tovább »
|
A fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon.
Alig múlt húsz éves, csinos, finom  arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a
mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg
tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:
– Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé…
Áradt belőle a szó, elmesélte, hogy egy szegény, de becsületes
családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett mekkora szégye
...
Tovább »
| |
