Rozs (secale cereale)
Hazánk egyik fontos gabonanövénye. I.e. 4000 körül jutott el Európába.
A magyarok a honfoglalás idején ismerkedtek meg a rozzsal. A rozs az
évszázadok folyamán egyre jobban elterjedt, a szegények egyik fő
táplálék a rozskenyér volt. Eredetileg a búza és az árpa gyomnövénye
volt.
A népi hiedelem szerint erőt ad és erős izomzatot fejleszt.
Fajtái: nyíri rozs, montagne, probstei, imperial, schlanstadti, bokros rozs, őszi és tavaszi rozs.
Hatóanyagai: B1-vitamin, E-vitamin, niacin, fehérje, keményítő, rost,
szerves só, szacharin, nitrogén, kazein, kalcium, kálium, foszfor, vas,
mangán, magnézium.
Élettani hatása: magas élelmi-rost tartalma javítja a
bélműködést, tehát megelőzhető a székrekedés és csökkenti az aranyérben
szenvedők panaszait.
Csökkenti a vér koleszterin szintjét. A rozs magjának a külső héjában
található kémiai anyagok gátolják a koleszterinszintézis egyik fontos
lépését.
A rozslisztből tisztán vagy búzával keverve kenyeret sütnek. Szalmáját takarmánynak, alomnak, illetve zsúpfedélnek használják.
Napjainkban az egészséges táplálkozás iránti egyre növekvő igény miatt
újra megélénkült az érdeklődés a rozsból készült ételek iránt.
|
