Kövirózsa (Sempervivum tectorum)
A népi gyógyászatban a kövirózsa az egyik legrégebben használt,
elsősegélynyújtásra alkalmas növényünk, melyet gyakran neveznek még
fülfűnek, kőrózsának és mennydörgőfűnek is. A növény fontossága igen
régre tehető, mert a IX. században Nagy Károly utasítására minden
háztetőre kövirózsát kellett ültetni, hogy megvédje az ott lakókat a
villámlástól és a boszorkányságtól.
A kövirózsa a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó örökzöld
pozsgás növény, melynek a leveleit használják fel gyógyászati célokra.
A kövirózsa fontos alkotóeleme a kiskertek sziklakertjeinek, valamint
egyéb napos sziklákon, tetőcserepeken, falakon megtalálható. Hazánkban
a vadon előforduló növények védettek.
Hatóanyagai:
A kövirózsa leveleiben nagy mennyiségben halmozódik fel szénhidrát,
citromsav, almasav és malonsav mellett különféle aminosavak. Ilyen
szabad aminosavak közül jelentős az aszparaginsav és a fenolkarbonsav.
A fenolkarbonsavnál a kávé- és a klorogénsav felhalmozódása a
jelentősebb. A növény tartalmaz még kvercetin-, kempferol- és flavon
glikozidokat, cserzőanyagokat. Jelentős a kövirózsa C-vitamin és a
nyálka anyag tartalma is.
A gyógyászatban a kövirózsa leveléből kipréselt nedvet alkalmazhatjuk
külsőleg égési sebek, vágások, rovarcsípések, egyéb sérülések és
gyulladások kezelésére. Ezek a gyógyító hatások a növény a hűsítő
nyálkájának köszönhetőek. Alkalmas még a présnedv száj-, arc- és
középfülüregi gyulladások enyhítésére. A népi gyógyászatban a fülfű
elnevezés ennek a tulajdonságnak köszönhető. Ezeken a tulajdonságokon
felül a levélből készített forrázat alkalmas a torokgyulladás, a
légcsőhurut és különböző szájpenészek ellen. A leveleket salátákhoz is
lehet adni, valamint bőrtápláló fürdőt készíthetünk belőle.
|
