Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)
A lándzsás útifű az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozó
évelő gyomnövény. Gyakran használt népies neveihez tartozik a lándzsás
útifűnek az útilapu, a kígyónyelv és a gyíkfű elnevezés is. A növény
elterjedése igen széleskörű. Hazánkban leggyakrabban a réteken,
legelőkön, utak és árkok mentén, valamint parlagos területeken
találkozhatunk leggyakrabban ezzel a növénnyel.
Hatóanyagai:
Az útifű hatóanyagai a legnagyobb mennyiségben a levélben halmozódnak
fel. A hatóanyagok közül a legjelentősebb az aukubin nevű glikozid. E
mellett felhalmozódik még nyálkaanyag, cserzőanyag, polifenolok
(fenolkarbonsav), illóolaj, flavonoid, citromsav és kovasav is. Ásványi
anyagok közül megemlítendő a cink és a különböző káliumsó tartalom. A
levelében fellelhető még C-vitamin, az enzimek közül pedig az interváz
és emulsin enzim is.
A lándzsás útifű a növényvilág egyik legelterjedtebb gyomnövénye.
Azonban nem csak gyomnövényként jelentős, de gyógynövényként is. A
penicillin felfedezése előtt a tuberkolózis elleni szerekben nagy elő
szeretettel alkalmazták ezt a növényt más növények keverékével. A
gyógyászatban a lándzsás útifüvet felső légúti megbetegedéseknél
alkalmazzák. A növényből készült tea és szirup nyugtató hatással van a
szájüreggyulladásra. Az útifű teája csillapítja a köhögést, mert
összetevői enyhítik a köhögési ingert, elősegíti a nem megfelelő nyálka
eltávolítását az által, hogy feloldja a letapadt nyákot, valamint
segíti a rekedtség leküzdését. Az aukubin hatóanyagnak és a nyálkának
nem csak a gyulladáscsökkentést köszönhetjük, de baktériumölő és
sebgyógyító hatását is. A növény sebgyógyító tulajdonsága az aukubin
enzimatikus bomlástermékének tudható be. Az útifű leveléből kinyert lé
és vizes kivonat gátolja az egyes kórokozó baktériumok fejlődését. A
növény alkalmas nehezen gyógyuló fekélyek kezelésére, mert fertőtleníti
és összehúzza a sebeket. Enyhülést hoz különböző rovarcsípések
esetében. Gyógyítja a bőr- és az enyhe égési sérüléseket. A
népgyógyászatban az útifüvet aranyér kezelésére használják a sok
nyugtató hatóanyag miatt. Az útifűnek vérzéscsillapító hatást is
tulajdonítanak, mert elősegíti a véralvadást.
Az növény rendszeres fogyasztása megkönnyíti a dohányzásról való leszokást.
GyógyhatásaSzélesebb körben köptetőként ismerjük, mivel erős
gyulladáacsökkentő és nyákoldó hatása miatt hatékony segítséget nyújt
az influenza és megfázást követően kialakuló köhögés és torokfájás
megszüntetésében.
További hatásai:
- Erős gyulladáscsökkentő
- Baktériumölő
- Sebgyógyító (égési sebek és rovarcsípések esetén is alkalmazható)
- Torok, légúti- és garatproblémák esetén kiváló (köhögés, légcsőhurut)
- Szabályozza az emésztési zavarokat (székrekedés, hasmenés)
- Csökkenti a gyomorégést
- Kiválóan használható gargarizálásra
- Vérzéscsillapító (külsőleg gennyes sebeken és fekélyeken is!)
- Fej-, fül és fogfájás csillapító (külsőleg)
Figyelem! Várandósoknak és szoptatós kismamáknak a szedése nem javasolt!
Felhasználása:Tea: 1 csésze forró vízzel 1 púpozott
teáskanálnyi (szárított) útifüvet leforrázunk, fél percig állni
hagyjuk, majd leszűrjük és azonnal fogyasztjuk.
Szirup: 1 kis maréknyi (szárított) útifüvet forrázzunk le 3 dl
vízzel, hagyjuk kihűlni, szűrjük le, majd takaréklángon forraljuk fel,
adjunk hozzá 200 g mézet, és ismét hűtsük le. Gyerekeknek napi 1-2
teáskanálnyi adag fogyasztása javasolt.
Borogatás: 2 teáskanálnyi útifüvet leöntünk hideg vízzel, 1 órát
állni hagyjuk, majd vékony gézbe csomagolva, a leszűrt pépet a sérült
felületre helyezzük.
|