Borsfű (Satureja hortensis)
A növény leggyakrabban használt népies elnevezéseihez tartozik a
borsikafű, a borsika, a csombor, a kerti csombor, a csombord és a
pereszlény is. A borsfű az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó
egyéves fűszer-illetve gyógynövény, melynek a virágos leves szárát és
az illóolaját használják fel különböző célokra. A borsfű a mediterrán
területekről származik, és Európában, az északi területek kivételével
mindenhol fellelhető. A növény jelentőségét az is befolyásolja, hogy
már az ókorban is becses növénynek számított, illata miatt az istenek
eledelének tartották. Jelenleg gazdasági és táplálkozási szempontból
egyre nagyobb teret hódit a növény, az által, hogy illata és
hatóanyagai nagyban hasonlítanak a borséhoz. Nagy előnye a borsfűnek a
borssal szemben, hogy csípős íze egyéb kellemes aromaanyagokkal
párosul, valamint a hüvelyes növények felfújó, puffasztó hatását
csökkenteni tudja.
Hatóanyagai:
A növény legfontosabb hatóanyaga az illóolaj, mely a föld feletti
részekben halmozódik fel nagy mennyiségben. Az illóolaj fő hatóanyaga a
karvakrol(40 %) és a cimol (20-30 %). Az illóolajon kívül tartalmaz még
a borsfű cserzőanyagokat, cukrot, valamint a növényben igen nagy
mennyiségben vannak jelen vas vegyületek is.
A népi gyógyászatban régóta elterjedt a növény használata, mint
görcsoldó és étvágyjavító. De nem csak a népi gyógyászat figyelt fel a
növény értékeire, de a hagyományos gyógyászat is. A növényből nyert
illóolaj összetevőinek köszönhetően gombaölő tulajdonságokkal
rendelkezik, mely meggátolja egyes gombafajok fejlődését. A növény
virágos leveles hajtásából készült teakeverék enyhén megemeli az
alacsony vérnyomást, valamint elősegíti az emésztést és szélhajtónak
sem utolsó.
A borsfüvet nem csak a gyógyászatban lehet széles körben alkalmazni, de
az élelmiszeriparban is. Különböző ételek, italok, savanyúságok
ízesítésére alkalmas, valamint az illóolaját a konzerv- és a likőripar
is hasznosítani tudja.
|
