Unicita kedvencei

Közönséges boróka (Juniperus communis)

A közönséges borókának gyakran használt népies neveihez tartozik a gyalogfenyő és a borókafenyő is.
A boróka a ciprusfélék (Cupressaceae) családjába tartozó örökzöld növény, melynek a tobozbogyója mellett a borókafakátrányát is felhasználják. A tobozbogyóra jellemzője, hogy első évben zöld, majd pedig hamvas kék bogyóiból a harmadik évre lesz csak begyűjthető fekete bogyó. Gyógyászati és más egyéb célokból a megérett tobozbogyót kell gyűjteni augusztusban vagy szeptemberben. A borókakátrányt a boróka fájából száraz lepárlással állítják elő.
A növény elterjedése a hűvösebb területekre jellemző. Megtalálható a sík területektől egészen az alacsony hegyvidékekig.

Hatóanyagai:

Gyógyhatás szempontjából a borókának legnagyobb értéke a tobozbogyóból kinyert illóolaj. Ez az illóolaj nagymértékben tartalmaz alfa- ás béta-pinént, de a gyógyhatásért mégis a legnagyobb mennyiségben az oxigén tartalmú, alkohol jellegű szénhidrogén-származékok, mint például a borneol a felelős. Az illóolaj összetétele az változó lehet, mely a földrajzi eredettől függ. Jelentős mennyiségben halmozódik fel még a tobozbogyóban erjeszthető cukor, mely gyógyítás szempontjából nem, italtechnológiai szempontból pedig igen nagy jelentőséggel bír. Fontos, hogy csak a teljesen megérett bogyókat gyűjtsük be, mert az éretlen tobozbogyók biflavonoidokat tartalmazhatnak. Illóolaj nem csak a tobozbogyóban, de a fában is felhalmozódik. Megemlítendő a borókánál, még a borókafakátrány, mely természetes anyagok lebontásából származó anyagokból tevődik össze.

A közönséges borókát több módon alkalmazzák manapság. Gyakran találkozhatunk a növénnyel különböző vizelethajtó gyógyteák alkotórészeként. A növény illóolajának köszönhetően, mely antiszeptikus, vizelethajtó és méregtelenítő hatással is rendelkezik, gátolja a húgyúti fertőzéseket, az által, hogy a károkozó baktériumok fejlődését meggátolja. Más növényekkel társítva a tobozbogyóból előállított forrázat jó hatással van a vesekőképződésre. Vesekőképződésre hajlamos személyeknél napi két teáskanálnyi bogyóból készített forrázatot ajánlanak a szakemberek. A hatóanyagoknak köszönhetően a boróka segíti az emésztőnedvek elválasztását, valamint alkalmas a reumás panaszok és az ekcéma kezelésére. A kátrányából kenőcsöket állítanak elő, mely egyes bőrbetegségek kezelésére kiválóan alkalmazható. Már régen is felfedezték a boróka külső jótékony hatását, mert már az indiánok is a fagyási sérülések gyógyítására használták fel.

A boróka nem csak a gyógyászatban foglal el fontos szerepet, de egyéb más területeken is. Ilyen terület például az italgyártás, mert a gin nevű italt a boróka bogyójából állítják elő, a magas cukortartalomnak és az illóolajnak köszönhetően. Az élelmiszeriparban különböző sültek fűszereként, a kozmetikai iparban pedig gyógyszappanok formájában terjedt el.