A tó fenekén - 22 Október 2013 - Blog - Unicita
Szombat, 2016-12-10, 7:26 PMNyitólap | Regisztráció | Belépés

Honlap-menü

Ajánló

Ennyi ideje

Belépés

Keresés

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
unicita.ucoz.hu PageRank

Naptár

«  Október 2013  »
HKSzeCsPSzoV
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031

Japán oktatás

A mai nap képe

Pontos idő

Időjárás

Hőtérképbr

Holdfázis

CURRENT MOON

Látogatók innen:

Free counters!

Ahonnan jöttél

Blog
Nyitólap » 2013 » Október » 22 » A tó fenekén
11:08 PM
A tó fenekén
A tó fenekén egy kagyló élt csendben, békésen.
Minden éjjel előrehaladt egy keveset.
Szeretett gyönyörködni a finom színekben,
amelyet a Hold fénye a vízre rajzolt, ezer meg ezer színárnyalatra bontva.
Ugyanebben a tóban élt egy béka is, aki nem kevéssé volt büszke
ugró-és énekesi képességére. Sokáig rá se hederített a kagylóra.
Amikor azonban egyszer a kagyló elhaladt mellette, megkérdezte tőle:
- Mit csinálsz itt. Te néma csúnyaság?
Kíváncsian figyelte a kagyló barna héját és széles lábait.
- Milyen csúnya színed van - folytatta.
- Nézd, én milyen szép zöld vagyok
- Hát igen, nem vagyok szép
- mondta a kagyló - de szeretem a víz ezernyi színét.
Mit csinálsz itt, mozdulatlanul egész nap a tó fenekén?
- Figyelek - válaszolta a kagyló.
- Mit figyelsz? - kérdezte elképedve a béka.
- Nincs itt a homályos vízben semmi különös.
- A Hold csillogását figyelem. Boldogan megtanulnék festeni,
úgy, ahogyan a Hold festi színeit a vízre. És Te mit csinálsz kedves béka?
- Ó - mondta a béka miközben kicsit felfújta magát
- én nem vagyok a vízhez kötve, és nem kell egész nap figyelnem.
Nekem saját hangom van. Én énekelek, híres művész vagyok.
Még az emberek is csendben maradnak, hogy csodás hangomat hallgassák.
A kagyló megcsodálta a békát. - Tehát híres vagy - mondta elismerően.
- Nekem nincs hangom, és nem ismer senki, rejtőzködve élek itt.
Tanulni szeretnék, addig szeretném a víz csodálatos színeit szemlélni, míg le nem tudom festeni őket.
- Te meg a buta szemlélődésed - mondta a béka türelmetlenül - Nincs itt semmi látnivaló. Túl unalmas nekem itt - mondta a béka, és egy jókora ugrással kint is volt a vízből.
Keresett magának egy nagy pocsolyát, és rákezdett brekegésre. Úgy elmerült saját hangjában, hogy nem vette észre a felé közeledő nagy vörös lábakat és a piros, hegyes csőrt, amely megragadta. Látnotok kellett volna ekkor a békát, hogy kapálózott! Még egyszer visszahullott a fűre, és sikerült neki utolsó erejével, élete leghatalmasabb ugrásával a tóba ugrani, le egészen a fenekére, ahol pont a kagyló mellett találta magát.
- Vége van a koncertnek? - kérdezte barátságosan a kagyló. A béka azonban nem tudott válaszolni.
Elakadt a szava. Így éldegélt a kagyló és a béka a csendes tóban még sokáig, hasonló párbeszédeket folytatva egymással. A kagyló azonban fáradhatatlanul figyelt. És amikor halála után felnyitották, belsejében láthatóvá vált az ezerszínű gyöngyház, amelyet senki se láthatott, míg a kagyló élt. A gyöngyházban ezüst gyöngy csillogott, amely olyan volt, mint az éjszakai égbolton világító EZÜST HOLD képmása...

Kategória: Bölcsességek, tanmesék | Megtekintések száma: 340 | Hozzáadta: Unicita | Tag-ek(kulcsszavak): csúnya, fény, , rajz, béka, kagyló, csillogás, néma, hold, víz | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
Copyright MyCorp © 2016 | Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben