2010 november 17 egy szőrnyű nap Nem értem a jó ember miért csak rosszat kap, Te voltál a legfontosabb ember a számomra, egy hatalmas világ omlott össze az álmomban.
Tudtál rólam mindent, minden titkomat, mégis szerettél szívből ez volt a jelmondat. Az összes jó embert tőlünk elveszi az élet, porból lettünk porrá leszünk ez a képlet.
Ha tehetném vissza forgatnám az időt egy nappal, sok mindent elértél az életben, le a kalappal. Egy utolsó találkozásért megadnék bármit, Te voltál végig az erősebb, túl éltél bárkit.
De most mégis itt hagytál minket egy életre, az összes betegségnek ez a célja, az érdeke. Nem tudom mitévő legyek most így nélküled, ha erre gondolok folyton a sírás kerülget.
Drága nagyapám hiányzol nekünk nagyon, nélküled csak egyre keményebb lesz a vadon. Nagyon sok mindent adtál nekem az életedben, vigyázz ránk fentről és Nyugodj Békében !
Más lett az életünk már nem vagy itt nekünk, szívünkben örökké élni fogsz, sose feledünk. Érted hidd el millió számra könnyeket ejtünk, elmentél és nélküled nem találjuk a helyünk.
Vezettél a sárga köves úton nem hagytál letérni, Semmi rossz helyre nem hagytál engem betérni. A sok jó dolgot és örömöt amit adtál nekem, nem tudom hogy köszönjem meg, felteszem a kezem.
Tisztelgek előtted, ilyen ember szeretnék lenni, ilyen tiszta szívet mint a tied, nem lehet venni. Ez a világ nagyon nem egyszerű így nélküled, ha bele gondolok, rögtön el is fog a rémület.
Minden együtt töltött nyarunk maga volt a mámor, már csak azt kérdezem, hol vagy? Hát hol... Erősnek kell lennünk, mert Te is ezt akarnád, ha tehetnéd az életünk folyton Te faragnád.
