Hányszor féltselek Téged még Némán, csendben, hangtalan Féltselek, akár csak az életem Hányszor várjak aggódva Rád Így riadtan, ugrásra készen Minden kis, neszre hasztalan Hogy esetleg valami bajod van
A Te hiányod épít a lelkemben Magas, fekete, nagy falakat Mennyi nehéz éjszaka kell még? Ahhoz, hogy végre megértsed Nem kell már így az egyedüllét! Nem kell a szomorú magány Nem-nem nem kérek belőle!
Hiába keres Téged aggódó Remegő, félő gondolat előre Te hol vagy most kivel vagy Hová fussak nyomodra lelve Csak, hogy egy kicsit lássalak Bármi is elijeszt, nem hiszem Mindig a célom:megtaláljalak!
