Egy barátomtól " kaptam " Dante imája
Sötét fák zuhantak elém Minden ösvényt benőtt a gaz Büszke papok szóltak: nincs tovább Bánat köveit szántottam Nem hittem, mert hinni se mertem De eljöttél az éjszaka S a reménytelen éjszakában Szerettél, éjem csillaga Vesd szemed az óceánra Lelked legyen a tengeré Ha a sötét éj múlni nem akar Bárcsak sosem felejtenél Hegyek magasodtak elém A vágy mély kútja előtt A megbocsátás forrásánál Túl jégen és tűzön Vesd szemed az óceánra Lelked legyen a tengeré Ha a sötét éj múlni nem akar Bárcsak sosem felejtenél Bár együtt járjuk csöndes utunk, a szív oly törékeny egymaga Kőszárnyaimmal hadd repüljek Vár az ég minden csillaga Pihegő szívemnek adj hát erőt Emeld föl félelemfátylamat Szedd össze bús reménymorzsáim, Feledjünk földi gondokat Vesd szemed az óceánra Lelked legyen a tengeré Ha a sötét éj múlni nem akar Bárcsak sosem felejtenél
|