Egy szép napon az erdei állatok versenyt rendeztek saját szórakoztatásukra...
Építettek
egy magas falat és megkérték a békákat, másszák meg. Csábító volt a
fődíj, finom falatok, így hát sok jelentkező akadt a feladatra.
Körbe gyűltek az állatok, nyulak, medvék, rókák és farkasok, és
vaddisznók. Felharsant a kürtszó és kezdetét vette a viadal. Legalább
ötven béka indult neki a meredek falnak.
-Úgy sem sikerül nekik! - mondta egy nyúl. Amikor kimondta három béka le is esett a földre.
-Túl gyengék ehhez! - harsogta a medve, és tíz béka megint lepottyant a talajra.
-A békák nem is tudnak falat mászni! - nevetett a vaddisznó, erre vagy húszan zuhantak le a falról.
Ez így ment egészen addig, míg csupán csak egy béka haladt a csúcs felé. Ő viszont már majdnem felért.
-Le fog esni! - morogta a farkas, de nem így történt.
A béka felért a csúcsra. Egyedül az ötvenből, egyedüli békaként
teljesítette a távot. Pedig kis vézna béka volt. Az állatok körbeállták.
-Gratulálunk, hogy sikerült épp neked? - kérdezte a róka.
-Mi a titkod? - kérdezte egy másik béka.
-Gyakoroltál? - szegezte neki a kérdést a farkas.
Csak hogy a béka csendben maradt. Ekkor döbbentek rá: a győztes béka SÜKET.
Ő nem hallotta, nem hallhatta a kétkedő, lekicsinylő és pesszimista
megjegyzéseket. Csak a saját, belső hangját hallotta: Feljebb, feljebb,
feljebb! - mondogatta magában.
Tudta, hogy képes rá, és nem vették el önbizalmát.
Mert lássuk be, nap mint nap találkozunk olyanokkal, akik ezt sulykolják belénk.
Tanuljunk meg a kellő időben süketté válni!
|
