-Hahó Ész...menjél aludni!
-De miért is,Szív?
-Mert most én akarok ébren lenni,nélküled!
-Talán szerelem?
A Szív elmosolyodik,és elkuncogja magát.Majd nemet int.
-Akkor?...kérdi az Ész.
-Akkor,akkor!.....Gondolod,hogy csak akkor nincs rád szükség,
ha a szerelem jön?
-Miért,nem így van?...csodálkozott az Ész.
-Bizony nem....hisz tudod vannak pillanatok,amikor minden ragyog,
tiszta,és nyugodt.Szerelem nélkül is.
-Mesélj!-kíváncsiskodott az Ész.
-Meséljek?....Látom ezt még nem tapasztaltad.Ó,hogyan is tehetted
volna,hiszen Te az Ész vagy - huncutkodott a Szív.
-Figyelj jól!Ezt a pillanatot - ami lehet percnyi,vagy tarthat órákig,
napokig,évekig - adhatja bármi:egy őszinte beszélgetés,egy pillantás,
egy simogatás,egy hívás,egy levél,egy szép táj,egy név,egy dallam,
egyszóval....ami a Szívet szólítja meg! Vagyis engem.
Az Ész hallgatott,majd megszólalt.
- Akkor ebből is kimaradok?
A Szív elmosolyodott,és így szólt.
- Igen,kimaradsz,hiszen a Te pillanataid máskor vannak!!!
|
