Szomjazom nagyon,
De nincs erőm, hogy mondjam.
Nincs a földön se bor, se víz,
Mi oltaná a szomjam.
Más az, ami kellene,
Segíts hát nekem,
Hogy lelkemben s fejemben
Újra rend legyen,
Hisz mért lenne ellenség
az érzés és az értelem?
Ha jól meggondolom,
Senkim, semmim nincsen,
De az időben olvad minden, mint a jég,
Tűnik lassan minden.
S mint egy ősrégi házon,
Mely ajtók nélkül áll,
Rajtam a nagyvilág
Csak be és ki jár,
És elvitte tőlem azt,
Mi egyszer megvolt már:
Egy tiszta szó, pont nekem való,
Igaz s biztató,
Tiszta szó, pont nekem való,
Igaz s biztató.
Hol hibáztam el,
Hol romlott el minden?
Hogy lett a lassú víz úr a parton,
S miért zavart ez engem?
Hogy mondhat ellent
Két igaz vélemény?
Ha tudnám a választ,
Már nem felejteném,
Egyszer már megvolt,
Hát lehet még enyém
A tiszta szó, pont nekem való,
Igaz s biztató,
Tiszta szó, mi pont nekünk való,
Igaz s biztató.
Tiszta szó, pont nekünk való,
Igaz s biztató.
Tiszta szó, mi pont nekünk való
Igaz s biztató.
Tiszta szó, mi pont nekünk való,
Igaz s biztató.
|
