Az univerzumot számos törvény hatja át, közülük is a legfontosabb a vonzás törvénye. Mindent, amit életünkben tapasztalunk, mi magunk vonzottuk be gondolataink, hitünk által.
Az univerzumban minden
rezeg, az energia és az anyag csupán különböző frekvenciájú rezgések
megnyilvánulása. Minden gondolat, érzés, kívánság vagy akarat különböző
frekvenciájú rezgés. Nem mindegy tehát, mire és hogyan gondolunk. A
tudatalattink ugyanis úgy véli, a gondolatok azonosak a kívánsággal –
ezért életünkben azt jeleníti meg, amit gondolunk. Nagyon fontos
tisztában lennünk azzal, hogy gondolatainkkal teremtünk. A teremtőerőt a hit aktiválja bennünk, arra kényszerítve az energiát, hogy az általunk kívánt formát öltse magára.
Az ember az univerzum legerősebb mágnese. A
„hasonló hasonlót vonz” elve alapján mindenki csak azt tudja magához
vonzani, ami pillanatnyi rezgésének megfelel. Miként hasonló
beállítottságú embereket vonzunk magunkhoz, ugyanúgy kerülnek elénk
gondolatainknak és érzéseinknek megfelelő életkörülmények és
történések. Gondolataink és érzéseink láthatatlan mágnesek, melyek a
világból szüntelenül magukhoz vonzzák mindazt, ami velük egynemű.
Minden ember a valóságnak csak azt a részét érzékeli, amelyre képes
rezonálni. A különböző rezonanciájú emberek a valóságnak más-más részét
érzékelik, így mindannyian más-más világban élünk. Párkapcsolatainkra
is igaz, hogy mindig éppen azt a társat találjuk meg, aki nekünk megfelel, hiszen a rezonancia törvényének megfelelően csak ilyen párt tudunk magunkhoz vonzani. Az ideális partnert csak akkor tudjuk bevonzani, ha előbb mi magunk válunk ideális partnerré.
Addig pedig az a társ, akivel éppen együtt vagyunk, azt a leckét
kínálja nekünk, amelyet még meg kell tanulnunk ahhoz, hogy ideális
társak legyünk.
Ha nem tetszenek jelenlegi életkörülményeink, megtehetjük, hogy
„átállítjuk” magunkat, és ezáltal más körülményeket vonzunk be. Ezért
nagyon fontos, hogy soha ne arra gondoljunk, amitől tartunk, amit el akarunk kerülni, hanem arra koncentráljunk, amit szeretnénk elérni.
Ha képesek vagyunk elképzelni, amire vágyunk, és ezt a képet tartósan
fenn tudjuk tartani, akkor előbb-utóbb be is vonzzuk az életünkbe.
Ennek hátterében az áll, hogy minden képszerű elgondolásunk
megvalósulásra törekszik. A kívánt végeredményt lelki szemeink előtt
képszerűen, színesen, teljes részletességében dolgozzuk ki. A képet
aztán újra és újra emeljük a tudatunkba, és ott minél tovább őrizzük
meg. Minél tisztább és élesebb a kép, annál könnyebben gyűlik fel benne a megvalósulást szolgáló energia.
Minél tovább és minél gyakrabban jelenítjük meg szellemi képernyőnkön a
képet, annál hosszabb ideig áramlik az energia. Fontos az is, hogy a kívánt végeredményhez pozitív érzéseket társítsunk: hogyan fogunk érezni, hogyan viselkedünk, ha az általunk elképzeltek megvalósulnak.
Amint készen van a kép, és elegendő energiával töltöttük fel, még
„magunkévá kell tenni”. Azonosulunk vele, érezzük, látjuk.
Mindenekelőtt pedig hálát érzünk azért, hogy elképzeléseink beteljesülnek. Ezután mindent elengedünk, hogy a kép testet ölthessen a fizikai valóságban is.
Fontos tudni, hogy nem az történik, amit akarunk, hanem az, amiben hiszünk. Ha csak akarunk valamit, de közben kételkedünk benne, hogy valóban elérhetjük, akkor kudarcra ítéljük magunkat.
A hit „belső tudás” amely nem külső bizonyítékokon nyugszik, hanem az
igazság belső felismerésén. A hit azt is jelenti, hogy amire hitünkkel
igent mondtunk, arról tudjuk, hogy meg is valósul. Ezáltal a hit
tényeket teremt.
Akinek nincs hite, az is hisz, csak éppen annak ellenkezőjében, mint amit el kíván érni. A
legmélyebb hit is hatástalan marad azonban, ha vágyaink beteljesülését
kitoljuk a jövőbe, ha a jelenben tudatunkkal a hiányosságokra
összpontosítunk. Csak akkor válik szabaddá az út teremtőerőnk számára,
ha a megvalósítás gondolata MOST tölt el.
|
