Nem
az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk,
hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem
az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót. Az
ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel
jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s
ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is
megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.
szeressen, olyan szeretettel, mely nem
az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik.