Mennyi el nem mondott szó, mi arra vár,
 hogy kimondjam, már százszor kezdtem el talán.
Millió féltve őrzött érzés szomorú szivem legmélyén hever,
mert sosem mondtam el.
Hogy te vagy aki kell, rád vágyom
te vagy, aki kell minden áron,
szorosan ölelj, hogy fájjon,
úgy mint semmi más.
Csak te vagy az életem, halálom,
kiért néha könnyezem, belátom,
de ez az ami tán a legszebb vallomás.
Mennyi dal és mennyi féltett gondolat,
nem maradt csak széttépett papirdarab.
De titkom megőrzöm minden áron,
mig legalább nem jön majd egy apró jel,
hogy bátran mondjam el.
Hogy te vagy aki kell, rád vágyom
te vagy, aki kell minden áron,
szorosan ölelj, hogy fájjon,
úgy mint semmi más.
Csak te vagy az életem, halálom,
kiért néha könnyezem, belátom,
de ez az ami tán a legszebb vallomás.
Ezentúl én vigyázok rád,
a karjaidban töltök minden éjszakát.
Mostantól ha úgy kell,
ha akarod ezerszer mondom el.
Hogy te vagy aki kell, rád vágyom
te vagy, aki kell minden áron,
úgy ölelj, mint eddig senki más.
Csak te vagy az életem, halálom,
kiért néha könnyezem, belátom,
de ez az ami tán a legszebb vallomás.
Te vagy aki kell, rád vágyom
te vagy, aki kell minden áron,
szorosan ölelj, hogy fájjon,
úgy mint semmi más.
Csak te vagy az életem, halálom,
kiért néha könnyezem, belátom,
de ez az ami tán a legszebb vallomás.
Csak te vagy az életem, halálom,
kiért néha könnyezem, belátom,
de ez az ami tán a legszebb vallomás.
|
