Csupán kétféle ember él a földön, aki foglalkozik önmagával, a helyzetével és aki nem akar, vagy tud változtatni azon a meggyőződésén, hogy az ő lehetőségeit a körülményei bizony behatárolják. Az
egyik berendezkedik a kényelmes életre, maga köré rendezi szép
komfortosan a mindennapokat, jókat eszik, alszik, szerelmeskedik, a
másikunk - te is meg én is közéjük tartozol - úgy hiszi, hogy ennél
magasabb rendű céllal élünk itt a Földön és történnek velünk a dolgok
úgy, ahogy. A "miért" kezdetű kérdések kutatását néha
hatalmas lendülettel tesszük, máskor legyőzve érezzük magunkat a
mindennapi tapasztalások által. A velünk történő események okainak
tisztázása elkerülhetetlen, de mindennek megvan az ideje. Ahogy ideje
van a vetésnek és ideje a lefekvésnek, a gyermek születésének pont
ilyen saját üteme van fejlődésünknek, érzékszerveink finomodásának,
hogy elfogadjuk az Univerzum jótékony terelgetését. Az ipari
civilizáció korában élő ember a sietségre van programozva, hogy a
rengeteg impulzus közül nehogy lemaradjunk valamiről. Ehhez képest még
mindig "a lassan járj, tovább érsz" mondás igazságára hívom fel a figyelmet. Pontosabban a saját ritmusod üteme a számodra legmegfelelőbb. Nincs miért rohannod, nem maradsz le semmiről!
Tipikus emberi vonás, hogy görcsösen akarjuk megmondani,
egyszerűen tudni, mikor és hogyan érjük el a végeredményt, ám a
megoldáshoz vezető utat szívesen kihagynánk, pedig ott a lényeg, abban
a fejlődés. Vagyunk annyira arrogánsak, hogy a Kozmosznak is
mi akarunk parancsolni! A vicc az, hogy pontosan és szépen sorban meg
is kapjuk, amit rendeltünk, csak kérdés mennyiben és hogyan szolgálta
ez a mi építkezésünket, a valóságunkat? Vajon tudhatjuk, hogy mi a jó
nekünk? Mindaddig, amíg a benned zajló folyamatokra nem tudsz úgy
tekinteni, mint a lehető legépítőbb eseményekre, melyek történhettek
veled, amíg nem vagy hálás azért, aki vagy és azért ahol tartasz, addig
az állapotig csupa ellenállást tapasztalsz magadban, belül. Beavatásod
az emberi lét rejtelmeibe várat magára, ha türelmetlen vagy, ha nem
dolgozol következetesen a helyzeteid okának felkutatásán. De nem maradsz le semmiről, minden pont úgy és pont akkor áll a rendelkezésedre, ahogy arra megérettél, ahogy annak ideje van.
A türelem akaratod egyfajta átadása, amivel elismered te is része vagy
az Univerzumnak. Rezgésszinted határozza meg, hol tartasz az önmagadhoz
vezető úton. Ahogy egy keleti tanító mondja: véges léted teljes
átalakítása elvezet végtelen Énedhez. Keressed ezt az utat, ne légy
türelmetlen!
Nem az a csoda, hogy az Univerzum teljesíti az ember akaratát, hanem
az, ha te beteljesíted, elfogadod, aláveted magad annak a célnak,
amiért születtél. Pont abban az ütemben, ahogy arra alkalmas vagy, te
és senki más!
|
