Mikor sír a Szív… a lélekről mesél…
Elfújja álmait… a hideg őszi szél…
A remény halkan fülébe súg …
Elmúlt rég ..nincs már visszaút…
Bárhol jár.. a Bánat kíséri..
Oh, miért történik ez?!…nem érti…
Valóság tüze égetné … fogná két kezét…
Már nem ébred fel.. lehunyta szemét…
Az ég őrei visszavárják szüntelen…
Eső volt…ballagott… sok csendes éjjelen…
Múlik az idő…régen nem remél…
Egyedül van… vissza, Soha többé nem tér…
| 
