Akkor vágjunk bele a női lélek rejtelmeibe.... A
valóságban a nők semmivel sem titokzatosabbak a férfiaknál. Csakúgy
mint a férfiak, a nők is olyanok, amilyenné a biológiai, antropológiai
és társadalmi tényezők formálták. Nemzedékek
százain át a nő volt a Belső Világ mestere és ismerője, készségei
egyenesen következtek biológiai adottságaiból, és a szerepből, melyet
társadalmilag elvártak tőle. És ahogyan a férfiak arra használták Külső
Világbeli készségeiket, hogy saját életük minőségét javítsák, úgy a nők
is megtanulták saját javukra fordítani a Belső Világban való
jártasságukat. Nézzük meg a tényeket sorban, melyekből kiderül, milyen is a nő, és hogyan járulnak hozzá ezek a sajátságok a nemek harcához. 1. Gondoskodó szellem Ahogyan
az elemi emberi energia a férfiaknál a küzdő szellem irányába
terelődik, a nőknél a gondoskodó, tápláló szellem tölti be ezt a
funkciót. A táplálás és gondozás annyira ősi női funkció, hogy egy-egy
fizikai inger néha önmagában is elég a kiváltásához. Pl. a szoptató
anyával nemegyszer előfordul, hogy bármely csecsemő sírása
beindítja a tejelválasztást, nemcsak a sajátjáé. Szintén
félreismerhetetlen gondozó reakciót vált ki a legtöbb nőben, bármely
csecsemő látványa, legyen szó embergyerekről, állatkölyökről. Szinte
automatikusan azonnal fel akarja venni, karjában tartani, simogatni. Ez
nem jelenti azt, hogy a férfiaknak ne lennének hasonló reakciói.
Csakhogy a nőkben ez valahogy közelebb van a felszínhez, gyorsabban
válik tetté. Míg
a férfi önállóságával igyekszik biztosítani a túlélést, a nő az
együttműködésben és a kapcsolatokban keresi a biztonság eszközeit. És
egyetlen kapcsolatfajtának sincs oly nagy jelentősége a gyerekek
táplálása szempontjából, mint a férfihez fűződő kapcsolata. A
férfi iráni vonzalom és a hozzá való kötődés kezdetben talán nem is
volt egyéb a nő számára, mint a gyerekgondozásból jövő ösztönös,
kellemes érzés átvitele a felnőtt emberre. Ez a szeretet , ez a jóleső
érzés indította el talán azt is, hogy a nő jobban vonzódjon az egyik
férfihez, mint a másikhoz, de voltak ennél életbevágóbb szempontok is.
Olyan férfira volt szüksége, aki védelmezőként és vadászként segíti a
túlélést is, valamint jól bánik a gyerekekkel, és képes szexuális
örömet nyújtani. Azok
a férfiak akik eleget tettek ezeknek a követelményeknek, jó
családfenntartók, jó védelmezők, jó apák és szeretők voltak - csakúgy
mint ma, sokkal kapósabbak voltak gyengébb társaiknál. Ha egy nő meg
akar szerezni egy különlegesen kívánatos férfit, ősidők óta megtanulta
bevetni nemcsak szexualitását, hanem a szerelem ellenállhatatlan
szenvedélyét is. A
mai nő kötődése a férfihez semmivel sem különbözik a régi korokétól. Ez
gyakran nem jelent mást, minthogy kielégíti az összes férfiúi étvágyat.
Megtanulja azokat az ízeket főzni, amelyeket a férfi szeret, és
pontosan úgy, ahogy szereti. Csodálja őt, gyógyítja sebeit, ápolja ha
beteg, gyerekeket szül neki, osztozik vele az élet feladataiban, együtt
van vele a hullámvölgyekben és a csúcsokon is. Ezeknek
az igényeknek a kielégítésével a nő olyan légkört tud teremteni, ahol a
férfi jól érzi magát, és ahová újra és újra visszatér. S mivel a
férfiak nem mindig tudják pontosan megmondani, hogyan is lehet
kielégíteni igényeiket, ezt a nők nemegyszer maguk próbálják kitalálni.
Az, hogy a nőnek "olvasnia" kell a férfi - és a gyerekek , és az
együttműködésben oly fontos nőtársak - fejében, egyre érzékenyebbé,
egyre tudatosabbá tette őt az emberi dolgok terén. Ez a készség vált -
ki tudja, mikor - "hatodik érzékszervvé", a női intuiciónak nevezett
képességgé, és kapott döntő szerepet a túlélés, a családi béke és
boldogság eszköztárában.
|
