A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást.
Ezek a találkozások általában olyankor történnek, amikor valamilyen
határhoz érünk: a lelkünknek meg kell halnia, hogy újjászülethessen. A
találkozások megvárnak, de a legtöbbször éppen mi nem hagyjuk, hogy
valóra váljanak. De ha végképp el vagyunk keseredve, ha már nincs mit
veszítenünk-vagy ha éppen ellenkezőleg: imádjuk az életet-, az
ismeretlen testet ölt, és a világ kifordul a négy sarkából.
Mindenki tud szeretni, hiszen mindannyian ezzel az adottsággal
születünk. Van, aki eleve jól csinálja, de a többségnek újra kell
tanulnia, vissza kell emlékeznie, hogyan szeretett, és
mindenkinek-kivétel nélkül mindenkinek-el kell égetnie az elmúlt
érzelmeket, újra kell élnie néhány örömöt és fájdalmat, botlást és
gyógyulást, hogy észrevehesse a vezérfonalat, ami ott rejlik minden új
találkozásban.
