Régen, ha férfi szólt hozzám, hangja lágy volt, bársony... És a szó mind hívott... Szerettem, s hittem vakon még... És az élet egy dal volt... Rejtélyes édes dallam... Hová tűnt hát? Nincs már sehol?...
Álmodtam én egy álmot rég, mikor még gyermek hittel éltem... Álmodtam őt, ki értem él! S hittem egy megbocsátó Istent!.... Nem féltem senkitől se még... Csak álmok voltak, dal és játék... Fizetni nem volt még miért... Az élet bőkezű volt, s gyöngéd... De jött a tigrisléptű éj... sárga láng -egy éhes szempár! Álmok karmok tépték szét...! Lelkem sírt gyalázatán...!
Ott aludt karjaim közt ő, egy nyáron át oly jó volt hozzám! Asszonnyá ő tett gyermekből... S hogy jött az ősz, már messze járt... Álmodom még, hogy visszatér... És úgy mint rég, velem lesz mindig... Hazug az álom, bármi szép! Ő nem jön már, s hiánya pusztít!... Álmodtam én az életről... Hogy más lesz majd, hogy lehet jobb is... Hittem, mert voltak álmaim... Az élet megölte most mind...
