Amit adni lehet, az nem ér semmit. Az csak egy tárgy, azt el is lehet venni. Csak az az értékes, ami már eleve benned van.
Ne másokat figyelj, hanem önmagadat. És hagyd, hogy ami belül van,
felszínre bukkanjon, bármilyen kockázattal is jár. Nincs nagyobb
kockázat az elfojtásnál.
Ne hallgass arra, hogy mások szerint milyennek kéne lenned. Mindig a belső hangra figyelj, arra, hogy te milyen szeretnél lenni.
Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez.
Ez a kettő ugyanaz, mert a te szíved és a másiké nem nagyon különbözik
egymástól. Ha érted a saját lényedet, érted mindenki lényét. És akkor
megérted, hogy te is voltál bolond, tudatlan, te is sokszor elbuktál,
te is követtél el bűnöket önmagad és mások ellen. És ha mások még
mindig ezt teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre, a
megbélyegzésükre. Nekik kell felismerniük és magukra kell hagyni őket;
nem feladatod, hogy egy bizonyos forma szerint alakítsd őket.
Emberek milliói döntenek úgy, hogy nem lesznek érzékenyek. Vastag bőrt
növesztenek maguk köré, hogy senki ne okozhasson nekik fájdalmat. De
ennek nagy ára van. Senki sem okozhat nekik fájdalmat, de boldoggá sem
teheti őket senki.
Nincs mitől félned. Csak azt veszítheted el, amit el kell veszítened.
És jobb, ha minél előbb megszabadulsz tőle, mert minél tovább marad,
annál erősebbé válik.
A félelem a szeretet hiánya. Ha félsz, szeress jobban! Ne harcolj a
félelem ellen, máskülönben egyre jobban rettegsz majd, és újfajta
félelem hatol a lényedbe: a félelem a félelemtől, ami rendkívül
veszélyes. Ha a félelem hiány, akkor a félelem a félelemtől voltaképpen
a hiány hiányától való félelem. És ez az őrületbe kerget.
