Ugye arra gondoltál, mikor az úton elhagynál,
hogy semmit el nem érek nélküled.
Arra nem gondolhattál, amit annyira imádtál,
hogy a hétköznap szürke is lehet.
Elmúlt a nyár, csak pislákol a Nap,
borzonganak a reggelek.
Váratlanul, szabad vagyok,
ha kedvem van, tovább megyek.
Ugye arra gondoltál, mikor az úton elhagytál,
hogy éjjel-nappal várlak könnyesen.
Arra nem gondolhattál, hogy te inkább sírhatnál,
mert a szürkeségben nem leszek veled.
Elmúlt a nyár, csak pislákol a Nap,
borzonganak a reggelek.
Váratlanul, szabad vagyok,
ha kedvem van, tovább megyek.
Ugye arra gondoltál, mikor az úton elhagytál,
hogy az életünk már nem szép költemény.
Arra nem gondolhattál, hogy megváltoztattál,
és az istennőből ember lettem én.
Elmúlt a nyár, csak pislákol a Nap,
borzonganak a reggelek.
Váratlanul, szabad vagyok,
ha kedvem van, tovább megyek.
Ugye arra gondoltál, mikor az úton elhagytál,
hogy az életünk már nem szép költemény.
Arra nem gondolhattál, hogy megváltoztattál,
és az istennőből ember lettem én.
Ugye arra gondoltál, mikor az úton elhagytál,
hogy az életünk már nem szép költemény.
Ugye arra gondoltál, mikor az úton elhagytál,
hogy éjjel-nappal várlak könnyesen.
Arra nem gondolhattál, hogy te inkább sírhatnál,
mert a szürkeségben nem leszek veled (nem leszek veled).
Ugye arra gondoltál, mikor az úton elhagytál,
hogy az életünk már nem szép költemény.
Arra nem gondolhattál...
|
