Nem elég mondani (ha mondja egyáltalán.....), hogy "szeretlek!", "fontos vagy nekem!", "szükségem van rád!". Éreztetni is kell a másikkal = tenni kell azért, hogy a másik külön mondás nélkül is érezze a fentieket. És ez az, ami strapás: oda kell figyelni a másikra, törődni vele. Éveken keresztül... Akinek ez nem megy, annak a párja előbb utóbb elégedetlen lesz: hiányolni fog valamit. Amit ha nem kap meg, akkor megeshet, hogy másnál keresi. Hölgyeim: ez nem csak nektek-nekünk szól, hanem a pasiknak is. Sőt. Inkább nekik. Mert ők azok, akik többször jönnek elő azzal, hogy "nem szeretnek lelkizni!". Mintha az valami undorító, férfiatlan dolog lenne... Aztán ha lelép a barátnő-feleség, akkor csak néznek: miért??
