Unicita kedvencei

A Nap a Naprendszer központi csillaga.
Életkora: 4,5 milliárd év.
Átmérője: 1 390 000 kilométer.
Felszíni hőmérséklete kb. 6000 K°.
Keringési idő: 0 év
Forgási idő: 28 nap
Anyaga: főképpen hidrogén.
Szilárd felszínnel nem rendelkezik. Amit felszínnek nevezünk az a fotoszféra. Itt jelentkeznek 11,2 évenkénti maximummal a napfoltok.

Naprendszerünk központja a Nap, mely évmilliárdokkal ezelőtt lehetővé tette, hogy bolygónkon kialakulhasson az élet, és annak a fenntartásában ma is nélkülözhetetlen.

A Nap lényegében egy óriási, igen forró gázgömb. Átmérője közel 1,4 millió kilométer, azaz több mint százszor nagyobb a Földnél, ugyanakkor a csillagok között ezzel a mérettel csak egy szerény méretű égitestnek számít. (Vannak a Napnál tucatszor nagyobb tömegű csillagok, ezek néhány százmillió év alatt leélik életüket, de vannak néhány tized naptömegnyi kis törpecsillagok, melyek akár több tízmilliárd évig is "éldegélnek".)

Anyagát túlnyomó részben a legkönnyebb gáz, a hidrogén alkotja, de tömege így is csaknem 333 ezerszer múlja felül a Földét. Ez a hatalmas tömeg igen nagy gravitációval jár együtt, ezért a "felszínt" alkotó ritka gáz befelé fokozatosan sűrűsödik. Középen a rendkívül nagy sűrűség miatt nagyon magas a hőmérséklet (közel 14 millió fokos a hőség) és nagy a nyomás, így a hidrogén atommagok (protonok) fokozatosan hélium atommaggá alakulnak át, s közben gigantikus mennyiségű energia szabadul fel, amely különféle sugárzások formájában elhagyja a Napot.

A szabad szemmel is látható felszíne, a fotoszféra, "mindössze" 6000 fokos. Itt igen gyakran tűnnek fel sötét, úgynevezett napfoltok, melyek a Nap légkörének hűvösebb, körülbelül 4000 fokos részei. E képződmények már nagyon régen felkeltették a csillagászok érdeklődését. Az első, szabad szemmel történt napfolt megfigyeléseket az ókori kínaiak és japánok tették, azonban még nem sikerült felismerniük a napfoltok mibenlétét. Kínában hatalmas repülő madaraknak, sárkányoknak vélték őket. A szabad szemmel is látható napfoltok általában nagyobbak, mint az egész Föld. Megjelenésükben tizenegy éves gyakoriságot fedeztek fel. A köztes időszakban csak egy-két aprócska folt látható, de minden tizenegyedik évben a napkorongot számtalan sötét folt borítja el.

A természet egyik legritkább, és talán legcsodálatosabb jelensége a napfogyatkozás. Ekkor a Hold sötét korongja eltakarja a vakítóan fényes napkorongot.

A fényen és a hőn kívül a Napot töltött részecskék  protonok és elektronok  is elhagyják. Ezek a Föld mágneses mezejébe kerülve létrehozzák a színpompás sarkifény-jelenséget, esetleg zavarokat keltenek a rádiózásban. Az üstökösök csóvájának a kialakulásáért is ez a napszélnek nevezett részecskeáramlás a felelős.

A Nap körül kilenc ismert nagybolygó (közülük néhány saját holddal, mint hűséges útitárssal), több százezer kisbolygó, valamint megszámlálhatatlan meteor és több milliárdnyi üstökösmag kering. A Nap és mindezek az égitestek (valamint a rendkívül ritka bolygóközi gáz- és porrészecskék) alkotják Naprendszerünket.

MERKUR        a legbelső bolygó                

A Merkúr a Naprendszer 1. bolygója.
Átmérője: 4840 kilométer.
Távolsága a Naptól: 57,9 millió km

Keringési ideje :88 nap.
Tengelyforgási ideje : 59 nap.
Anyaga : A holdunkhoz hasonló kőzetek.
Holdja nincs. Kráterekkel teli felszíne van. A Naptól sohasem távolodik el 28 foknál nagyobb távolságra.

A Merkúrt már az ötezer évvel ezelőtt élt sumérok is megemlítik írásaikban, mint az esti vagy esetenként a hajnali égen látszódó fényes "csillagot". Bár a Naphoz legközelebbi bolygó, mégsem a legmelegebb: míg napsütötte oldalán +430 fokot megközelítő hőség uralkodik, az éjjeli oldalon -180 fok is előfordul. Az igen nagy különbség oka: lassan fordul el a Naptól; másfél hónapig tart a nappal és ugyancsak hat hétig az éjszaka, így felszínének bőven van ideje fölmelegedni, illetve lehűlni (ráadásul semmiféle szél nem fúj, mely a hőmérsékletet kiegyenlíthetné).

A Merkúr nem sokkal nagyobb, mint a mi Holdunk (nem véletlenül hasonlít rá). Tele van kráterekkel, mivel a kis gravitáció miatt légkörrel lényegében nem rendelkezik, így a becsapódó meteorok akadálytalanul lejutnak a felszínre, ahol se szél, se víz nem koptatja a becsapódási sebhelyeket, tehát azok évmilliárdokig épen megmaradhatnak.

Eddig mindössze a Mariner-10 űrszonda közelítette meg a bolygót 1973 1974-ben. Háromszor is elhaladt az égitest mellett, feltérképezve felszínének mintegy 45%-át.  

 
VÉNUSZ az esthajnalcsillag                         

Először Galilei fordított távcsövet a bolygó felé s megfigyelte, hogy a Vénusz a Holdhoz hasonlóan fázisokat mutat ("félvénusz"). Felfedezése újabb bizonyítékul szolgált Kopernikusz heliocentrikus világképének alátámasztásához.

A többi kőbolygóhoz hasonlóan ez az égitest is szilárd kéreggel rendelkezik, amelyet sűrű, átlátszatlan felhőtakaró burkol. A Vénuszt régebben a Föld ikertestvérének hitték, a két bolygó méretbeli hasonlósága miatt, sőt sokáig még azt is lehetségesnek tartották, hogy a földszerű felszínén élet rejtőzködik. Ezzel szemben már a bolygót meglátogató első űrszondák mérései is azt mutatták, hogy a Vénusz maga a pokol.

1970-ben a Venyera-7 űrszondának sikerült leszállnia a felszínre is, de mindössze 23 percig bírta: mérési adatokat közvetített a "pokol fenekéről", majd tönkrement. A bolygón ugyanis a légköri nyomás a sűrű felhőzet és a sok szén-dioxid miatt, kilencvenszer akkora, mint a Földön. Ráadásul helyenként néhány kilométer vastag rétegeket alkotva kénsavcseppecskék lebegnek a Vénusz légkörében, időnként kénsavas esők esnek a bolygón, és a felszínén több mint 450 fokos hőmérséklet uralkodik.

Az űrszondák felvételei vulkanikus kőzetekkel borított felszínt, köveket, sziklákat, hegyeket, völgyeket (és a vastag felhőtakaró miatt narancssárga színben tündöklő eget) mutattak. A hegyek tetején, nem hó, hanem "fagyott" fémsapka található, mert a manapság is pöfékelő tűzhányók által kibocsátott fémtartalmú gázokat a szelek mindenfelé elviszik, s fennt, ahol hidegebb van, a fém kicsapódik.

A Föld a Naprendszer 3. bolygója.
Átmérője: 12742 kilométer.
Távolsága a Naptól: 150 millió km.
Keringési ideje :1 év.
Tengelyforgási ideje : 24 óra.
Anyaga: Az ismert kőzetek. 1 holdja van.

A Holdra utazó űrhajósok elé a képen látható látvány tárult. Ott ilyennek látták bolygónkat, amelyet még a középkorban is sokáig laposnak hittek lakói, akár egy tányért, és sokáig úgy vélték, hogy a világ közepe. A XV. században Kopernikusz jött rá, hogy a Föld a számtalan közül csak egyetlen bolygó a kozmikus óceánban.

Az különbözteti meg leginkább a Naprendszer többi égitestétől, hogy a felszínén fejlett ÉLET alakult ki. Itt születtünk mi is, ez a bolygó az otthonunk. Vigyázzunk rá!

Felületének több mint kétharmadát víz borítja. Ez tette lehetővé évmilliárdokkal ezelőtt, hogy kialakuljon az élet. A mai szárazföldek körülbelül kétszáz millió éve még egységet alkottak, ám az akkori őskontinens széttöredezett, darabjai azóta is évente pár centiméterrel arrébb csúsznak. A kéregmozgások miatt mindenfelé magas hegységek, mély repedések tarkítják a kontinenseket.

Bolygónk körül igen vékony légkört találunk: ami a levegőből jelentős, az kevesebb a bolygóhoz viszonyítva, mint az alma héja az almához képest. Ezt 78%-ban nitrogén, 21%-ban oxigén, 1%-ban pedig szén-dioxid, vízgőz és egyéb gázok alkotják. Felsőbb rétegeiben jelentős mennyiségű ózont is találunk, amely megvéd a Nap veszedelmes ibolyántúli sugaraitól. Ha e sugárzások mind elérnék a felszínt, az élet elpusztulna ezen a bolygón. A légszennyezés miatt azonban ritkul a magaslégköri ózonréteg, s már kimutatható a Föld átlaghőmérsékletének emelkedése és annak következményei.

MARS a vörös bolygó              

A Mars a Naprendszer 4. bolygója.
Átmérője: 6760 kilométer.
Távolsága a Naptól: 227,8 millió km.
Keringési ideje : 1 év 322 nap.
Tengelyforgási ideje : 24 óra 37 perc.
Anyaga : A Földünkhöz hasonló kőzetek. 2 holdja van. Phobos, Deimos.
Felszínén kráterek hegyek vannak. Légkörrel rendelkezik. Évszakonként sarki sapkák jelentkeznek.

Valószínűleg feltűnő vörös színe ihlette az ókor emberét, hogy a római hadistenről nevezze el. Noha csak feleakkora, mint a Föld, az összes égitest közül mégis ez hasonlít legjobban lakóhelyünkhöz. A Marson egy nap alig tart tovább, mint a mi bolygónkon, és hasonló tengelyferdeségének köszönhetően még évszakok is megfigyelhetők rajta. A felszíne is csaknem ugyanolyan változatos.

A sarkokat fehér, víz és szén-dioxid alkotta jeges pólussapkák fedik. Hegyeket, sőt óriási, régen kialudt tűzhányókat mászhatnánk meg a bolygón. A Marson található a Naprendszer legnagyobb vulkánja, az Olympus Mons, amely közel huszonhat kilométer magas (háromszor magasabb, mint a Föld legnagyobb hegyei) és a lába a Kárpát-medence egészét(!) betakarná. A Földön a hasonlóan nagy vulkánok a súlyuk miatt belesüllyednének a kéregbe, itt viszont a Mars gyenge gravitációja miatt a vulkáni hegyek kisebb súlyúak.

A viszonylag kis gravitáció egy nagyon ritka szén-dioxid légkört tart a bolygó körül, felszínén százszor kisebb a légnyomás, mint a Földön. Mégis, a Marsot övező gázréteg elegendő ahhoz, hogy időnként akár a fél bolygót is betakaró homokviharok söpörjenek végig a felszínen. Éghajlata kismértékben eltér a Földétől, a hőmérséklet a legtöbb helyen a fagyos -120 és a langyos +20 Celsius fok között változik.

Évmilliárdokkal ezelőtt a Mars éghajlata sokkal melegebb volt, és a felszínén vízfolyások hömpölyögtek. Erre a kiszáradt folyómedrek utalnak. A víz kölcsönhatásba lépett a felszínt alkotó vassal, ami ennek következtében "elrozsdásodott". A rozsda jellegzetes vöröses színt ad a felszínnek.

Felülete ma száraz. Sok helyütt kövekkel borított száraz sivatagokat találunk. Két Viking-űrszonda is ilyen vidékre ereszkedett le. 1976-ban a Viking űrszondák életet is kerestek a Mars felszínén. Számos kísérletet végeztek az élet kimutatására, de nem jártak sikerrel. Találtak ugyan érdekes és gyanús gázcserére emlékeztető kémiai folyamatokat, de nem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy azok élő vagy élettelen anyagtól származnak-e. (Azonban az Antarktisz jegében több, a Marsról származó kőzetre bukkantak, amelyekben - úgy tűnik - életnyomok is fellelhetőek.)

JUPITER az óriás gázbolygó  

Jupiter a Naprendszer 5. bolygója.
Átmérője: 142 700 kilométer.
Távolsága a Naptól: 777,8 millió km.
Keringési ideje :11 év 315 nap.
Tengelyforgási ideje : 9 óra 50 perc.
Anyaga : hidrogén, hélium, ammónia, metán.
16 holdja van.Io, Callisto, Ganimedes, Europa (ezek a un. Galilei holdak).
Nem tudjuk van-e szilárd magja. Évszázados rejtélye, és érdekessége a nagy vörös folt.

A Naptól számítva az ötödik bolygó a Jupiter, nevét az istenek királyáról kapta. A bolygórendszer óriása. Az egyenlítői átmérője 142 800 kilométer, több mint tizenegyszerese a Földének. A kicsiny, kőzetek alkotta belső bolygókkal összehasonlítva a Jupiter óriási, csaknem kizárólag hidrogénből és héliumból álló gázgömb. Nincs szilárd felszíne, gázokból álló légköre befelé egyre jobban sűrűsödik, majd fokozatosan folyékony halmazállapotba megy át, és csak a belseje szilárd. Hatalmas mérete ellenére nagyon gyorsan forog: egyetlen napja alig tíz óráig tart.

A Jupitert először a Pioneer-űrszondák látogatták meg. Később a Voyager 1 és a Voyager 2 is elhaladt mellette. 1995-ben a Galileo űrszonda Jupiter körüli pályára állt és egy leszállóegységet bocsátott a légkörébe. A bolygó jellegzetességei a sötétbe és világosba játszó felhősávok, amelyek a le- és felszálló gázáramlás hatására jönnek létre.

A Jupiter talán legfeltűnőbb jelensége az a bizonyos Nagy Vörös Folt, amely a tudósok legnagyobb meglepetésére az 1664-es felfedezése óta folyamatosan látható. Ez egy gigantikus felhőörvény, melynek szélessége 14 ezer kilométer, hossza 30-40 ezer kilométer  vagyis háromszor nagyobb, mint a Föld.

A Szaturnuszhoz hasonlóan a Jupiternek is van gyűrűrendszere, azonban messze nem olyan látványos. Annyira halvány, hogy csak a Voyager 1 fedezte fel véletlenül, amikor 1979-ben elhaladt a bolygó mellett. A gyűrűket főként parányi, sötét porszemcsék alkotják.

A Szaturnusz a Naprendszer 6.bolygója
Átmérője: 120 800 kilométer.
Távolsága a Naptól: 1428,5 millió km.
Keringési ideje :29 év 167 nap.
Tengelyforgási ideje : 10 óra 14 perc.
Anyaga : hidrogén, hélium, ammónia, metán.
15 holdja van. Titán, Rhea, Thetys, Dione, Mimas, a legnagyobbak, és legismertebbek.
Nem tudjuk van-e szilárd magja. Gyűrűjét nagyon sok talán cm. átmérőjű fagyott kő és jégdarab alkotja.

Tízszer nagyobb, mint a Föld. A távcső feltalálása előtt ez volt a legtávolabbi ismert planéta. Talán a Naprendszer legcsodásabb égitestje : gyönyörű sárga korongja, kis távcsővel is látható, látványos gyűrűje mindenki által könnyen megjegyezhetővé teszi az égitestet.

Felépítése nagyon hasonló a Jupiteréhez: szinte teljesen hidrogénből és héliumból álló gázgömb. A bolygók közül a Szaturnusz a legritkább, az átlagsűrűsége még a vízénél is kisebb. Ha képzeletben vízre tennénk � egy hatalmas óceánba ejtenénk  nem merülne el, hanem lebegne a felszínen!

A Szaturnusz gyűrűje egyedülállóan feltűnő a bolygók között. Eltérően a többi óriásbolygó sötét, halvány gyűrűitől, ez az égitest rendkívül látványos, feltűnő gyűrűkkel rendelkezik. A gyűrűrendszerben több száz kisebb-nagyobb gyűrűcske figyelhető meg, amelyek között változó szélességű "rések" találhatók. Persze ezek sem üresek, csak kevesebb, illetve sötétebb anyagot tartalmaznak. A rések közül a legfeltűnőbbet 1675-ben Cassini fedezte fel, amelyet róla neveztek el.

A gyűrűk a porszemektől kezdve a legfeljebb néhány méteres kő- és jégdarabokig mindenféle méretű meteorok milliárdjaiból állnak. Hatalmas mérete ellenére a gyűrű rendkívül vékony, mindössze néhány száz méter vastag lehet.

Az Uránusz a Naprendszer 7. bolygója
Átmérője: 47 600 kilométer.
Távolsága a Naptól: 2873,2 millió km.
Keringési ideje : 84 év 8 nap.
Tengelyforgási ideje : 10 óra 48 perc.
Anyaga : hidrogén, hélium, ammónia, metán.
5 holdja van. Titana, Oberon, Ariel, Umbriel, Miranda.
A bolygó forgástengelye a keringési sikkal 8 fokos szöget zár be, s a forgásirány fordított.

Az első olyan bolygó, amelyet a távcső feltalálása után fedeztek fel. Az ókorban még nem ismerték, mivel a fényessége éppen a szabad szemmel láthatóság határát súrolja. 1781-ben vette észre William Herschel  házi készítésű távcsövével  a korong alakú égitestet. Először azt gondolta, hogy üstököst talált, azonban hamar kiszámították, hogy egy új világot fedezett fel.

Szintén óriásbolygó, habár jóval kisebb, mint a Jupiter és a Szaturnusz, de az átmérője még mindig négyszer akkora, mint a Földünké. Kékes légköre elég egyhangúnak tűnt a Voyager-2 képein, az újonnan készített Űrtávcsöves felvételek is csupán egy-két felhőfoszlányt mutattak rajta. A bolygó jellegzetes kék színét a légkörben található metán okozza. Szerkezete az eddigi gázbolygókétól eltérő, mivel a belsejében lévő  viszonylag kicsi  kőzetmagot egy (víz, ammónia, metán keverékéből álló) köpeny veszi körül, és a bolygót főként hidrogén és hélium légkör övezi, metánnal vegyítve.

1977-ben az Uránusz eltakart egy csillagot. A fedés előtt és után annak a fényét több alkalommal is látták elhalványodni, majd kifényesedni. E jelenséget csakis az Uránusz gyűrűi okozhatták, amelyeket közvetlenül a Voyager-2 által küldött tévéképeken lehetett megfigyelni. A gyűrűrendszer rendkívül halvány és nagyon vékony  a vastagsága talán még a száz métert sem éri el, anyagát pedig legfeljebb néhány méteres kövek, szikladarabok alkotják, finom bolygóközi porral keverve.

A Neptunusz a Naprendszer 8. bolygója.
Átmérője: 44 600 kilométer.
Távolsága a Naptól: 4498 millió km.
Keringési ideje : 164 év 282 nap.
Tengelyforgási ideje : 15 óra 40 perc.
Anyaga : hidrogén, hélium, ammónia, metán.
2 holdja van. Triton, Nereida.

Néhány évvel az Uránusz felfedezése után feltűnt, hogy a bolygó nem az előre jelzett pályán mozog. E jelenséget csakis egy távolabbi égitest vonzó hatásával tudták megmagyarázni, ezért megindult a kutatás egy újabb bolygó után. Bonyolult matematikai számításokkal próbálták az ismeretlen planéta égi helyzetét meghatározni, melyet, több évi kutatás után, Le Verrier francia csillagász számításai alapján Gallénak, a berlini csillagvizsgáló egyik munkatársának 1846-ban sikerült felfedeznie. Az újonnan felfedezett égitestet a tenger istenéről nevezték el.

A Neptunusz is gázbolygó és négyszer nagyobb, mint a Föld. Rendkívül távol kering a Naptól, melyet a felfedezése óta még egyszer sem került meg, ehhez százhatvanöt földi évre van szüksége. Az Uránuszhoz hasonlóan ez az égitest is viszonylag kicsi kőzetmaggal rendelkezik, melyet víz, ammónia, valamint metán keverékéből álló "óceán" burkol. Nagyon kevés kráter látható rajta, ami arra utal, hogy a bolygó felülete meglehetősen fiatal.

Légkörét nagyrészt hidrogén alkotja, kevés héliummal és metánnal elegyítve. Benne - az Uránusztól eltérően - rengeteg foltot, felhőszerű képződményt mutattak a Voyager-2 kamerái. Az egyik legfeltűnőbb alakzatnak a Föld méretű Nagy Sötét Folt bizonyult, amely, a tudósok nem kis meglepetésére, a nemrégiben végzett Űrtávcsöves felvételek szerint eltűnt! A folt körül sikerült megfigyelni a Naprendszerben eddig ismert legerősebb szélviharát  mintegy 2000 kilométer/óra sebességgel tombolt.

A többi gázbolygóhoz hasonlóan a Neptunusznak is van gyűrűje. A Voyager-2 által készített közelképeken még a gyűrűk csavarodása is megfigyelhető. A bolygó körül keringő meteorok úgy sorakoznak egymás után, mintha csak egy szárítókötél részei volnának...

A Voyager-2 ottjárta előtt a Neptunusznak mindössze két holdját ismertük: a 2700 kilométer átmérőjű Tritont, s a csupán 340 kilométeres Nereidát. Az űrszonda további hat holdat fedezett fel, amelyek leginkább bolygóközi törmelékre emlékeztetnek, és valószínűleg egy valaha darabokra esett nagyobb holdnak a maradványai.

A legnagyobb Neptunusz-holdat William Lassell fedezte fel 1846-ban, alig néhány héttel azután, hogy rátaláltak az anyabolygójára. Az űrszonda nagyon ritka nitrogén és metán légkört mért körülötte, melynek vastagsága mindössze néhány tucat kilométer. A holdon repedések egész hálózata figyelhető meg, melyek nagy valószínűséggel a megfagyó és kitáguló kéreg hatására jöttek létre. A hold kevés vízjég és kőzetek keverékéből áll. Felszíne a Naprendszer egyik leghidegebb helye : -235 Celsius-fokot mérhetnénk rajta. Ezen a hőmérsékleten a felszínt alkotó metán, nitrogén és szén-dioxid szilárd halmazállapotúvá fagy.

A Plútó a Naprendszer 9. bolygója.
Átmérője: 2500 kilométer.
Távolsága a Naptól: 5910 millió km.
Keringési ideje : 248 év 157 nap.
Tengelyforgási ideje : 153 óra.
A pályája erősen lapult ellipszis, ezért a plútó időnként a Neptunusz pályáján belülre kerül (1979 és 1999 közt is ez történt).
Egy holdja van. A neve Charon.

A Nap (átlagosan) legtávolabbi és legkisebb ismert bolygója. Nevét az alvilág istenéről kapta, talán azért, mert roppant messze van tőlünk és állandóan sötétségbe burkolózik. Szintén papíron felfedezett égitest. A Neptunusz megtalálása után a csillagászok rájöttek, hogy annak a tömegvonzása nem elég az Uránusz pályaingadozásának a megmagyarázásához. Elkezdődött a kutatás egy újabb, távolabbi bolygó után, melyet közel hetvenöt év elteltével, 1930 februárjában siker koronázott: megtalálták a Plútót.

Pályája rendkívül elnyúlt, időnként (rövid ideig) még a Neptunusznál is közelebb tartózkodik a Naphoz. A Plútó az egyetlen bolygó, amit még nem látogattak meg űrszondák.

Az 1978-ban készült földi felvételeken a Plútó körte alakúnak látszott. Rájöttek, hogy a képeken valójában két égitestet látnak együtt: a Plútót és holdját, a Charont, amelyek annyira közel vannak egymáshoz, hogy korábban egynek látszottak. Az Űrtávcső segítségével sikerült a holdat a Plútótól szétválasztani, azonban alig tudunk valamit róluk. A Plútó átmérője még a Holdnál is jóval kisebb, 2340 kilométer. Sűrűbb a gázbolygóknál, sőt még az Uránusz és a Neptunusz jégből álló holdjainál is, anyagát nagyobbrészt, feltehetőleg kőzetek és kisebb részben (víz)jég keveréke alkotja. Mivel a mérete rendkívül kicsi, ezért egyre kevésbé tekintik bolygónak.

Felszíni részleteket még Űrtávcsővel sem lehetett észrevenni a bolygón, mindössze néhány sötétebb-világosabb területet tudtak számítógépes segédlettel meglátni. Valószínűleg vízjég borítja, és nincs metán rajta. Amikor közelebb jár a Naphoz, a megolvadó jégből egy nagyon ritka (mindössze néhány mikrobar nyomású), nitrogénből és metánból álló légkör alakul ki körülötte. Pályájának a Naptól távolabbi részén a gázok visszafagynak a felszínre.

A Charon nagyon hasonlít a Plútóra, átmérője nagyjából a bolygó fele, 1260 kilométer. Mindössze húszezer kilométer távolságban kering tőle, azaz hússzor közelebb, mint a Hold a Föld körül. (Mivel a Plútóhoz ennyire közel van, ráadásul ilyen nagy hozzá képest, nem is igen mondhatjuk róla, hogy a bolygó holdja. Pontosabb, ha a Plútó-Charon rendszert kettős bolygóként nevezzük meg.)