Nem
kis feladatra vállalkozol, ha a saját lelkeddel barátságot akarsz
kötni. Ha az egód és a magasabb Én-tudatod között szeretet-viszonyt
akarsz kialakítani. Vagy ahogy manapság mondják: ha önmagadat meg
akarod szeretni. Hasonlít ez a vadló befogásához és megszelídítéséhez,
melyről gyönyörű vallomást olvastam az észak-amerikai prériindiánoktól. A
vadlovakkal ugyanis nem lehet barátságot kötni.Nem akarnak.Nagyon nem
akarnak.Rettegnek tőle. Menekülnek előle.Meg kell tanítani őket - így
mondják - a "jót akarni."Az indiánok - akik úgy ismerik az állatok
lelkét, mint a sajátjukat - azt mondják, hogy nem "betörni" kell a
vadlovakat, ahogy azt a nyugati emberektől, elsősorban a cowboyoktól
látták, hanem meggyőzni őket arról, hogy a szelídség az ő igazi, boldog
lelkiállapotuk.Ehhez szeretet kell, melyet az állat tévedhetetlenül
megérez. A szeretetnek pedig - így mondják az indiánok - kétféle ereje van. Az egyik az Erély. (Szigort is írhatnék, de a magyar "erő"-ből képzett "erély" jobb szó.) A másik a Gyengédség. Ha
ez a kettő megvan az indiánban, lova s a véle való kapcsolata
harmonikus lesz.Először kipányvázzák a vadlovat, s az így keményen
őrzött állatot a harcos lassan közelíti meg. "Lónyelven" beszél hozzá.
Hogy mit mond ilyenkor, kettőjük titka. Csak annyit hallani belőle,
hogy: hóóóó... hóóó... hóóóóó... hóóó...A gondolat a lényeg nem a
szó."Hó... hóóóó... hóóó..."Ez lefordíthatatlan. De a ló érti.Amikor
lassan megnyugszik, a harcos egy vékony bőrszíjat kanyarít az orra, a
nyaka és a füle köré, s ezt roppant erősen tartja. Innen kezdve az
állattól függ, hogy laza-e vagy feszül. Ha ellenszegül: feszül, ha
odaadó: laza.Ez a szeretet az Erély nyelvén. "Te döntesz, nem én!" -
üzeni. Ha lázadsz, fáj, ha megadó vagy, jó lesz neked. Az Erély nem
tévesztendő össze az erőszakkal: az erőszak rabszolgákat csinál, mert
önző és szeretetlen, az Erély társakat, barátokat nevel. Az erőszak a
lealjasítás, az Erély a megnemesítés eszköze.A ló ezt érti. Mi nem. Mi
azt hisszük, a szeretet lágy. Puha. Mindent megengedő. Elomló. Gyenge.
Tévedés! Ez csak az egyik oldala. A másik - amit nem ismerünk - az erő.
A szeretet ereje. Ez legyőzhetetlen és nagyon kemény lehet.Innen kezdve
már nem kell pányva - a ló az ember kezében van.Ezután végigsimogatja a
remegő ló fejét, homlokától az orráig. Az orránál hosszan tartja a
kezét, hogy a szagához hozzászokjon. Aztán a bal oldalát simítja végig,
majd a jobb oldalát, majd lassan a lábait - vagyis a legveszélyesebb
részét. A máskor vadul rugdalózó lábak simogatása döntő: a ló érzi,
hogy nem félnek tőle, mert nincs benne félnivaló. "Nem bánthatsz, mert
szeretlek!" - üzeni ilyenkor az emberi tenyér.Aztán lassan ráfekszik a
ló hátára az indián. Kezdetben csak úgy, hogy a lába még a földet éri,
aztán lassan... egészen lassan följebb-följebb kúszik.Végül elfoglalja
helyét a ló hátán.Ekkor már uralja a lovat. Aki ezentúl gazdájának hű
társa lesz. És azt üzeni, néma gondolatával: "ne az én akaratom legyen
meg, hanem a tiéd, gazdám!".Ez az önnevelés, de a nevelés folyamata
is.Ha csak az Erély működik - így tanítják az indiánok -, az ostor és a
pányva, a lóból eltűnik ugyan a vadság, de sohasem lesz
szabad.Rabszolga ló lesz belőle.Dacos, törött lelkű, rosszkedvű
lény.Nem barát, akivel beszélgetni lehet, hanem riadt jobbágy,
lelketlen robotgép.Ha pedig csak a Gyengédség neveli, az állat
uralhatatlan marad.Önfejű és fékezhetetlen.Az történik, amit ő akar,
visszaél a jósággal.Azt is mondják még, ha az indiánból bármelyik erő
hiányzik, akár a Gyengédség, akár a Szigor ereje, azt jelenti, hogy nem
tud szeretni igazán.Vagy mondjuk így: nem tud jól szeretni.És ezt a ló
nem csak "érzi", tudja is.A lovak többet tudnak a szeretetről, mint mi
- mondják az indiánok.Azt is tudják például, ha a harcos így
megszelídítette, ezentúl együtt él, együtt harcol, s néha együtt is hal
meg vele.Barátommá tenni valakit ugyanis azt jelenti, hogy én is
odaadom magamat neki, teljesen. Figyelek rá, és én is éppúgy érzem az
érzését, és ismerem a gondolatát, mint ő az enyémet.A megszelídített ló
és a bölcs indián barátsága szép példája minden nevelésnek és
önnevelésnek.Ha látod magad előtt a képet: a nemes arcú, nyílt
tekintetű indiánt, amint pompás, istenkirályi tolldíszében ül
barátjának és leghűségesebb társának a nyergében, akinek minden vad és
nyers szeszélyét ismeri, s tud vele bánni, máris képet kaptál arról,
mit értek én ezalatt a fogalom alatt, hogy önmagunkat megszeretni -
vagy ami ugyanaz: mit értek azalatt, hogy öntudatos ember.Ritka
manapság.Olyan valakit jelent, aki saját lelkével egységben él. És
nem a hangulatai rángatják, nem a szenvedélyei, nem a szomorúsága,
félelme, szorongása, idegessége, nyugtalansága - mert ura a saját
lelkének. Ura a lelkiállapotainak. Ura önmagának. Ez nem elfojtást jelent, hanem szeretetet. Láttam ilyen embert - csodálatos! Két dolog sugárzik belőle: az egyik az erő. A másik: a derű. A kettő összefügg.
az észak-amerikai prériindiánoktól.