| Leszállt az éj,szobámban egy magam ülök. Csak pihenek s gondolatokba mélyülök. Kint dühöng az ég,könnyei az ablakon sírnak. Többé nem lesz már fény,súgják sötét árnyak. Csak az elmúlás az,miben látom az utat. Mely mindent elvesz s csak engem hívogat. Emlékeim elvesztek,álmaim a múltba szálltak. Szívemben kialudt a láng,vágyaim messze járnak. Eltűnt az érzés,mi nyomott hagyott bennem. Nincs már kéz,mely fogná két kezem. Csak múlik az idő,már a remény is távol. Most lassan megállnék, mint fáradt vándor. Új út vár rám, hol nincs már küzdelem. Nincs érzés,bánat és gyötrelem. Elindulok, ahová a madarak sem járnak. Szól egy angyal : Menj! Téged már várnak. |