Leszállt az éj,szobámban egy magam ülök.
Csak pihenek s gondolatokba mélyülök.
Kint dühöng az ég,könnyei az ablakon sírnak.
Többé nem lesz már fény,súgják sötét árnyak.
Csak az elmúlás az,miben látom az utat.
Mely mindent elvesz s csak engem hívogat.
Emlékeim elvesztek,álmaim a múltba szálltak.
Szívemben kialudt a láng,vágyaim messze járnak.
Eltűnt az érzés,mi nyomott hagyott bennem.
Nincs már kéz,mely fogná két kezem.
Csak múlik az idő,már a remény is távol.
Most lassan megállnék, mint fáradt vándor.
Új út vár rám, hol nincs már küzdelem.
Nincs érzés,bánat és gyötrelem.
Elindulok, ahová a madarak sem járnak.
Szól egy angyal : Menj! Téged már várnak.
|