Az a lélektársunk, akinél a zár, amelybe a mi kulcsaink illeszkednek;
az ő kulcsai pedig a mi zárainkat nyitják. Ha eléggé biztonságban
érezzük magunkat ahhoz, ... hogy
megnyíljunk, igazi énünk előbújhat, és valóban teljesen önmagunk
lehetünk. Azt szeretheti bennünk a másik, akik vagyunk, nem pedig
akiknek látszani szeretnénk. A lélektárs a legjobb tulajdonságainkat
hívja elő. Mellette nem számít, bármi történik is körülöttünk, mi
ketten biztonságban vagyunk saját kis mennyországunkban. Az a
lélektársunk, aki osztozik a legtitkosabb törekvéseinkben; akivel egy
irányba haladunk. Ha két léggömbként együtt emelkedhetünk a magasba,
akkor feltehetően rátaláltunk az igazira. A lélektársunk mellett az
életünk életre kel./
