"Kellene az életemben egy ember,legalább egyetlen ember,akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek
lelkem titkos kódját ki merem adni.Akit beengedek magamba:ez
vagyok,minden jóval,rosszal,nemes és szennyes gondolattal együtt.És ez
az egyetlen ember az,akit valóban szeretek. Ha
igaz az,hogy a szeretetben a kettő egy lesz,és egymásba ölelkezik,akkor
ott nem lehetnek magántitkok,hozzáférhetetlen sebek,és főleg
levegőtlen,gennyes sebek nem lehetnek,mert nem tudnak egymással
összeforrni.Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják,mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes! És elvárhatatlan,hogy az legyen,mert az ember nem az." ( Müller Péter: Örömkönyv)
|