Ismerek
egy erdőt és egy hegyet. Ismerek egy házat és benne egy szobát, ahol
éjjel megreccsen a padló a hidegtől, amely behúz az ablakon. És ismerem
a kettőnk közötti csendet, és ahogyan a szelet hallgatjuk, amely kint a
fakoronák száraz leveleit zörgeti, és szívünk dobbanását, ismerem
gyengéd kezed, leheleted és illatos bőröd. Ismerem az álmot, melybe
elmerülünk, mély lélegzetvételed, azután kiáltásod az éjszakába, rövid
ébredésed, kapkodó lélegzeted, a félelmet, szemedben a rémületet, és
csókjaimmal felébresztelek, hogy újra megnyugodj.