Egyszer, egy idősebb Cherokee benszülött amerikai így tanította az unokáit az élet dolgairól:
- Harc dúl bennem. egy szörnyű háborúskodás két farkas között.
Az
egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot,
a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot, az arroganciát, a gőgöt
és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, a bűntudatot és a
bűnösséget, a neheztelést, a megbántódást, a kisebbrendűségi és a
felsőbbrendűségi érzést egyaránt, a hazugságokat, a hamisságokat, a
büszkeséget és az egot.
A
másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, a
szeretetet, a reményt, a megosztást és az együttérzést, a derűt és a
nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot
és a jóindulatot, a barátságot, a bátorságot, a beleérző képességet, a
nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet és a részvétet, a
bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli.
Ugyanez a harc folyik bennetek is és minden élő emberben.
A gyerekek pár pillanatig elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját:
- Melyik farkas fog győzni?
Az öreg Cherokee egyszerűen ezt felelte:
- Az, amelyiket tápláljuk.
|
