Az
az ember,aki nem akarja elfogadni az élettől,hogy az élet nemcsak
jóból,hanem rosszból is áll,és nem mer szembenézni azzal,hogy ő miben
ludas.Mindig haragudni fog a másikra,mindig másik lesz a
hibás.Valójában a rossz mögött mindig ott van az illető ember saját
kiszolgáltatottsága és tehetetlensége,amit önmaga okozott önmagának!
Ha
változtatni akarsz az életeden,akkor százezer lépés fájdalmával kell
megküzdened.Elindulsz,egy lépés fájdalom.Tovább lépsz,még egy lépés
fájdalom,de ebben az egy lépésben hogyan lenne benne a százezer lépés
fájdalom? A
gyáva ember ettől az egy lépés fájdalomtól fél.És racionális
hazugságokkal próbálja megmagyarázni,hogy miért is nem teszi meg.Mert
aki fél,az elkezd kifogásokat gyártani,hogy megmagyarázza a saját
szegényes lelki bizonyítványát.Ahelyett,hogy szembenéznének azzal,mit
tettünk magunkkal,elkezdjük sajnálni magunkat.Ami jajveszékelésbe
fordul,majd marjuk magunkat,hogy lehettünk ilyen hülyék.De még mindig
nem változtatunk.
A bizonytalan ember szerelme mindig csak illúzió.Az nem szerelem!
Én
azt gondolom,az erő mindig ott kezdődik,ha valaki kimeri mutatni,ami
fáj,és soha nem ott,amikor valaki azt mutatja,hogy milyen rezzenetlen
arccal bír ki mindent.
Szeretettel
hozzáérni a másikhoz,az egy dolog.Szerelemmel hozzáérni a
másikhoz,óriási különbség.És mindezt lehet látni.A szerelem akkor marad
meg,ha fel tudunk nézni egymásra,miközben egymástól függetlenül is élik
életük összes szerepét.
Azok számára nincs boldogság,akik nagyon korán feladták az álmaikat,és beletörődtek a szürkeségbe.
