Férfitársaim! 
A nők hűtlenségének oka ti vagytok. Ritkábban a
tévelyegni vágyó nő maga. De sokkal inkább ti. Mert megszerezni az
asszonyt...van tudásotok. Megtartani nincs. Ahhoz már kevés az ész, a lélek, a
tehetség. Meg az akarat. Az hiányzik leginkább. Mert azt hiszitek balga
módon, ha már Isten megteremtette a nőt, és mellétek helyezte
háztartásbelinek, ott is marad örökké. Ne higgyétek, nem marad. Mert
azt gondoljátok, ha odacsaptok az asztalra - pénzt, öklöt, lehetőséget
-, akkor a nő párás szemmel néz fel rátok, s hálálkodik, míg csak él.
Ne gondoljátok, nem néz. És nem hálálkodik. Mert biztosak vagytok
mindabban, amit tesztek, ettől önelégültté lesztek, megcsaltok, de
csalatkozni nem bírtok. A vége ennek nem kérdéses. Impulzusvadászat
kezdődik, ráadásul intenzíven. Mert a nők rosszul tűrik az
elhanyagolást. Rohadt kevés nekik a pénz, a jó- vagy a rossz mód,
amiben élnek, a biztos családi háttér, a főzés, takarítás és mosás
lehetősége, nem várják remegve az áttévézett estéket vagy a korán
kelést a nyafogó gyerekkel. Végzik, teszik, csinálják, mert kell. Más
nincs. Ezzel ellentétben minden porcikájuk vágyik a lélekre, a testre,
a szellemre. A szép szóra, a sikító szexre, a bor mellett átbeszélt
éjszakára. Érthető végül is tán. Nincs más hátra, férfiak: adjátok meg
a nőknek, amire vágynak. Mert különben nézhettek ki a fejetekből
bambán, mikor rájöttök, hogy bár az asszony otthon mosolyogva
vacsorával titeket vár, a lopott óráiban már rég más ágyára és vágyára
jár.
Rendületlen szeretettel.
|
