Eljött a vihar s feltámadt a szél.
Sötét lett minden,elaludt a fény.
Halvány szikrák fel-fel bukkannak.
Mely gyenge árnyai, a régi múltnak.
A nap,mi csillagként ragyogott.
S mikor rám nézett, szívem mosolygott.
Mindig boldog voltam, s csak nevettem.
Érzem valami elmúlt,elvesztettem.
Néha még hallom,az élet szavait.
De már vége! Nem ápolom nyomait.
Oly üres már minden, tudom senki vagyok.
Az életem semmi,már egy pont sem vagyok.
Megszűnt a harc, miben eddig éltem.
Véget ért az álmom, amiért küzdöttem.
Lehullik egy csillag,már nem ragyog.
Elalszik a szívem,többé nem dobog
|