belém fészkelte magát már az éj
fekete szálakat álmodik körém
szemembe bújt el a nappali fény
még máglyákat gyújtanék szerelmedért
máglyákat érzésből...
máglyákat szavakból...
máglyákat féltésből...
máglyákat magamból...
szárnyait bontva éled a sötét
halkan suttog valami édes mesét
szomorút-csendeset mégis szépet
sóvár-vöröset és égi-kéket
kéket mint az alkony...
kéket mint az ég...
kéket mint az álom...
kéket mint a mély...
vad és szelíd egymáshoz simulnak
tomboló vágyak szeretni tanulnak
égi érzések békét dúdolnak
ősi ösztönök csatába hívnak
ösztönök tombolók...
ösztönök féktelenek...
ösztönök lobogók...
ösztönök elégetnek...
gyengéd adakozás minden csók tőlem
elveszem amit rejtegetsz előlem
minden simogatás egy rész belőlem
sóvár vágyad nem enged mellőlem
vágyad kegyetlen...
vágyad megkötöz...
vágyad esztelen...
vágyad ösztönöz...
mintha palackba akarnánk zárni pusztító viharokat
elrakni egykedvű napokra égi szivárványokat
úgy öleljük egymásban a boldog csendeket
elcseréljük egymással a tomboló és a szelíd perceket...
| 
