Csütörtök, 2024-03-28, 2:01 PMNyitólap | Regisztráció | Belépés

Honlap-menü

Ajánló

Ennyi ideje

Belépés

Keresés

Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
unicita.ucoz.hu PageRank

Naptár

«  Május 2011  »
HKSzeCsPSzoV
      1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031

Japán oktatás

A mai nap képe

Pontos idő

Időjárás

Hőtérképbr

Holdfázis

CURRENT MOON

Látogatók innen:

Free counters!

Ahonnan jöttél

Blog
Nyitólap » 2011 » Május » 15 » Deja Vu
7:39 PM
Deja Vu

"Deja vu" franciául annyit tesz: "már látott". A deja vu egy különös érzés, egy illúzió, ami azt sugallja, hogy már láttunk vagy átéltünk valamit, amit először élünk át, vagy első ízben látunk. Amennyiben oka valós élmény, a deja vu talán azért jelentkezik, mert az adott élménynek eredetileg nem szenteltünk teljes figyelmet, és emlékezetünk nem dolgozta föl megfelelően. Ez esetben valószínűnek látszik, hogy a megélt esemény előmozdítja múltbeli emlékfoszlányaink felszínre törését. Az élmény furcsán hathat, ha az emlék annyira töredékes, hogy semelyik másik emlékkel nem hozható szorosabb kapcsolatba.

Ennélfogva az érzést, hogy voltunk már egy helyen, gyakran épp az kelti, hogy valóban voltunk már ott. Csak épp elfelejtkeztünk róla, mert előszörre nem sok figyelmet szenteltünk a dolognak. Az eredeti élmény lehet mindössze percekkel vagy másodpercekkel korábbi tapasztalat is.
Másrészt korábban látott képek, és évekkel ezelőtt hallott történetek hatására is jelentkezhet deja vu, vagy ha az élmény egy ködös gyermekkori emlékképhez köthető.
Azonban a jelenséget okozhatja az agy egy neurokémiai reakciója is, ami nem áll összefüggésben korábbi tapasztalatainkkal. Az embernek furcsa érzése támad, és ezt az érzést emlékként éli meg, miközben az élmény teljesen új. Az elnevezés Emile Boiractól (1851-1917) származik, aki intenzíven vizsgálta a pszichikus jelenségeket. Bár az elnevezés a múltra tereli a figyelmet, kis meggondolás után kiderül, hogy a deja vu nem múltbeli, hanem nagyon is jelenbeli dolog, nevezetesen ez a bizonyos furcsa érzés. Gyakran nem vagyunk biztosak benne, vajon először találkozunk-e valamivel. Ilyenkor olyan kérdések vetődnek fel, mint "Olvastam már ezt a könyvet?", "Vajon láttam már ezt a részt a Szomszédokból?", "Nagyon ismerős ez a hely; jártam már itt?", mégsincs furcsa érzésünk, legfeljebb egy kis zavarodottság. Ám a deja vu-höz kapcsolódó érzés nem zavarodottság, sokkal inkább egyfajta különösség. Semmi különös nincs abban, ha valaki nem emlékszik rá, hogy elolvasott-e egy könyvet, főleg ha ötvenéves, és már több ezret olvasott életében. Viszont a deja vu különös érzéssel jár, mert olyasmiről hiteti el velünk, hogy ismerős, amiről tudjuk, hogy ismeretlen. Ez a fajta visszásság nem sajátja a puszta bizonytalanságnak, amit az vált ki, hogy nem tudjuk eldönteni egy könyvről, hogy olvastuk-e, vagy egy filmről, hogy láttuk-e már.
Így aztán könnyen lehet, hogy a próbálkozás, hogy a deja vu-élményt elveszett emlékeknek, előző életnek, tisztánlátásnak stb. magyarázzuk, eleve hibás alapokon nyugszik. Valójában deja vu-érzésről kellene beszélni, amely egy agyi állapot, pusztán neurokémiai hatások eredménye, és semmi köze nincs az emlékezéshez. Érdemes megjegyezni, hogy pszichiátriai betegek között elég általános a deja vu. A deja vu gyakran előzi meg a halántéklebeny-epilepsziás rohamokat is. Mikor Wilder Penfield 1955-ben elvégezte elhíresült kísérletét, melynek során elektromos ingereknek vetette alá a halántéklebenyt, az alanyok 8%-a "emlékképek" megjelenéséről számolt be. Penfield úgy vélte, valódi emlékképeket hozott a felszínre. Azonban lehettek akár hallucinációk is, első példái a mesterségesen kiváltott deja vunek.

Kategória: Ezoterika | Megtekintések száma: 1047 | Hozzáadta: Unicita | Tag-ek(kulcsszavak): elektromos, roham, olvasott, könyv, Deja Vu, ingerek, emlékkép, példa, érzés | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
Copyright MyCorp © 2024 | Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben