Az aromaterápia
Egyre inkább elfogadott a hagyományos
gyógyászat kiegészítésére vagy más alternatív gyógymódokkal együtt az
aromaterápiát is alkalmazni a gyógyászatban.
Az aromaterápia az idegrendszerre hat, segíti az ellazulást, javítja
a kedélyállapotot. Ezen kívül még betegségmegelőzésre és gyógyításra is
alkalmas. A terápia illóolajokat használ, amiket a növény különböző
részeiből vonnak ki. Az illóolajok mivel rendkívül tömények elég néhány
csepp a kívánt hatás eléréséhez.
Egy kis aroma-történelem Az
aromaterápia, ha nem is ilyen tudatosan, alkalmazása a gyógyászatban
több ezer éves múltra tekint vissza. Bizonyos növények hallucinogén
hatását már ie. 4000-ben is ismerték a nomád törzsek. Feljegezték, hogy
a régi szkíták vadkendert dobtak a forró kőre, füstjét belélegezték, és
együtt "kacarásztak örömükben".
Bizonyos mértékig a sámánok
tevékenysége is aromaterápián alapult. A sámán gyógynövényekkel
gyógyított és hallucinogén növények fogyasztásával került transzba.
Sámánsága, mondhatjuk, növényismeretének volt köszönhető.
Az
ókorban bizonyos növényeket szentnek tekintettek és áldozatként
ajánlottak fel az isteneknek, méghozzá úgy, hogy leégették őket. A
szentnek tartott növényeknek varázserőt tulajdonítottak. Többnyire
pedig gyógyító erőt is.
A gyógyító képesség felismerésében
természetesen élen jártak a kínaiak és az egyiptomiak. Egyiptomban
tudtak illóolajat készíteni, gyógyszereket, kozmetikumokat készítettek,
és kereskedtek is ezekkel a készítményekkel. A görögök szintén az
egyiptomiaktól lesték el az illóolaj-készítés és felhasználás
tudományát. Ők pedig a rómaiaknak adták tovább tudományukat. Európába
először a 10. században ismerkedtek meg az illóolajokkal: természetesen
a rózsavízzel. A következő századokban pedig megindult a parfüm
"gyártás". A parfümkészítők hírnévre és nem utolsósorban vagyonra
tettek szert. A parfümök illatanyagát akkoriban szinte kizárólag
virágokból nyerték ki, de az illat tartósításának már akkor több
módszere is ismert volt.
A középkori orvoslásba is
beszivárgott a növények illata. Először a rozmarineszenciát használták.
A 16. századra pedig már több, mint 70 eszenciát használtak.
Az
aromaterápia elnevezés Gattefosé francia gyógyszerésztől származik, aki
kozmetikumokat és bőrgyógyászati termékeket készített illóolajok
segítségével. Az első aromaterápia klinikát már persze amerikában
alapították. A gyógyászatban rejlő "business" felfedezése Godissart
nevéhez fűződik. Itt gyógyítottak bőrrákot, üszkösödést, és fekélyt is.
A második világháborúban már sebesülteket is kezeltek aromaterápiás
módszerekkel.
Ma
már elterjedt gyakorlat az aromaterápiát más alternatív gyógymódokkal
is ötvözni. Így például a keleti masszázzsal és egyre inkább tért nyer
a hagyományos orvoslásban is. Kezd elterjedni a kórházakban a kórtermek
illatosítására és a fertőzések megelőzésére a levendula használat.
Japánban egyes hivatalokban pedig borsmentát használnak a koncentrációs
képesség növelésére.
Masszázs
Otthoni
használatra legjobb, persze az illatosítás mellett, a masszázzsal
ötvözni az illóolajokat. Jó kondicióban tarthatjuk segítségével
testünket, megszabadulhatunk a stressztől, feszültségtől, gyorsíthatjuk
a gyógyulási folyamatot (ezen eredmény eléréséhez szakemberhez kell
fordulnunk).
A masszázshoz vegyük le saját és partnerünk
ékszereit és a kontaktlencsét is. Ne masszírozzunk fertőzés vagy törés
estén, visszér, friss seb környékén és terhesség vagy menstruáció
alatt.
Az illóolaj elkészítéséhez az 50 ml bázisolajhoz
maximum 20 csepp illóolajat adagoljunk. Az összetétel a kívánt hatás
miatt változó. Azt a szakembertől érdemes megkérdezni, de általánosan
alkalmazható, kiváló stresszoldó képessége miatt a 10 mg szőlőmagolaj
és a 4 csepp levendula alkotta masszázsolaj
|