Ábrándjaik álmodták Már veled oly sokan Ölelték benned saját maguk Önfeledt-boldogan Szálltak,repültek-messze Sivár mámoruk vonatán Miközben te velük mégis Csak magányos maradtál Éjszakák fontak-szőttek Békjót hazug érzelmekből A szeretetre vágyó szívedre És ma,már azt sem tudod Képes vagy-e,még ??? Az igaz szerelemre Vállad alatt párnák... Teltek meg,izzadt örömökkel És amikor a vágy elszállt Sós könnyeid keveredtek A kibuggyant gyönyörökkel Valahogy mindig elmaradt a repülés A szárnyalni akarás után Nem értél sohasem a célhoz És nem jött a megváltó zuhanás A kapkodó lélegzet nyomán Soha nem tudtál,boldogan Aléltan,karokban pihenni Mindig a...még többet A...még távolabbit... Próbáltad,akartad megkeresni Azt nem tudhatod,hogy másoknak "Mit adtál"hiszen miért hinnéd "Jó volt"...ha te is hazudtál??? Ezt nem tudhatod...nem!!!
|