A csend
Magasba emeltél, majd a mélybe taszítottál.
Mikor Veled vagyok sosem tudom, mit érzek.
Szívemből szólok, de nem tudom van-e értelme,
Hiszen Te sosem azt mondod, amire valóban gondolsz.
Mintha üvegszilánkokon sétálnék,
Tudni szeretném, de nem merem megkérdezni.
Hát mondd, hogy szeretsz, vagy azt, hogy elhagysz.
Kérlek, ne a csend beszéljen!
Csak mondd, hogy engem akarsz, vagy azt, hogy eldobsz.
Kérlek, ne a csend beszéljen!
Néha közel engedtél magadhoz, később aztán
Az üres szemeid láttán rosszul éreztem magam.
Mikor Veled vagyok az olyan, mintha kockát dobnék:
Nem tudom, hogy mikor és hogyan fogsz megsiratni.
Hát mondd, hogy szeretsz, vagy azt, hogy elhagysz.
Kérlek, ne a csend beszéljen!
Csak mondd, hogy engem akarsz, vagy azt, hogy eldobsz.
Kérlek, ne a csend beszéljen!
A csend megöl engem!
A csend megöl engem!
Mintha üvegszilánkokon sétálnék.
Ha tényleg ez a vége, akkor essünk túl rajta minél gyorsabban!
Hát mondd, hogy szeretsz, vagy azt, hogy elhagysz.
Kérlek, ne a csend beszéljen!
Csak mondd, hogy engem akarsz, vagy azt, hogy eldobsz.
Kérlek, ne a csend beszéljen!
A csend, a csend, a csend,
A csend, a csend, a csend…
Magasba emeltél, majd a mélybe taszítottál.
Mikor Veled vagyok sosem tudom, mit érzek.
|
