~Sok ismerősöm keresi a nagyon szeretlek, sosem hagylak el, és örökké
szeretni foglak párkapcsolatot. Nos, én nem erre vágyom. Nem tudom, baj
van-e velem, de én sosem tudtam ezekben a kijelentésekben így hinni. Ha
valamit megtanultam, akkor azt, hogy minden egyes problémámat egyedül
kellett megoldanom. Ha gödörbe kerültem, egyedül kellett kimásznom. Ha
a hitem messze járt, nekem kellett megtalálnom. S ha az árnyékok túl
sokan voltak, nekem kellett felgyújtanom mind. De legbelül
talán mindannyiunkban maradt valami halvány vágy arra, hogy jó lenne
megosztani a dolgokat valakivel. Hogy, amikor az élet harap, valaki
álljon mellettünk. Az évek hullámai messze sodornak az élet tengerén,
de ha valahol ott vagy, s hajód felém tart, hát lopd el a szívem, lopd
el a szerelmem, lopd el a legmerészebb vágyaim... Lopd el, ha tudod...
Mert néha elég egy pillanat, amikor az utcán rám nézel, s utána mindig
ott leszek veled. Persze lehet, hogy tévedek.~
