Mi lehetett valójában a Fáraó Átka?
Titokzatos, félelmetes beszámolókkal borzongatta az 1920-as, '30-as
évek sajtója az embereket: a Tutanhamon fáraó sírjának feltárásában
résztvevők sorra meghaltak. A Fáraó Átka ma már tudományos szempontból
is magyarázatot lelt.
Az ókori egyiptomi temetkezési szokások része volt, hogy a sírok
bejáratára valamilyen átkot írtak. Tutanhamon sírjának bejáratán a
következő felirat állt: „ A halál szárnya meglegyinti azt, aki
megzavarja a fáraó álmát.” A régészek nem törődtek a felirattal, és
feltörték a pecséteket.
1922-ben Howard Carter sok-sok évnyi munka gyümölcseként feltárta
Tutanhamon fáraó sírját. Hónapokkal később Lord Carnarvont, a kutatás
fő támogatóját (ma szponzornak mondanánk) megcsípte egy rovar az arcán,
és a csípést szokásos reggeli borotválkozása közben megvágta. A seb
elfertőződött, és Lord Carnarvon hamarosan meghalt. Halála pillanatában
- a legenda szerint - Kairó fényei kialudtak...
Howard Carter kanáriját kobra marja meg, de a kígyó eltűnik. Meghalt
Richard Bethell is, aki Carter személyi titkára volt, ezután az apja is
meghalt. Majd Jafleur professzor halt meg, aki a sírból előkerült
tárgyakat vizsgálta. Arthur Mace is meghalt, aki éppen csak belépett a
sírba. Evelyn White depressziós lett, majd felakasztotta magát. Douglas
Reed és Douglas Derry professzorok is meghaltak, majd őket követte Lord
Carnarvon felesége. A hatóságok nyugtalankodtak, és egy őrt küldtek a
sírhoz, aki szintén meghalt.
Az újságírók bulldogként vetették rá magukat a témára. Harsogtak a
szalagcímek: ,,A múmia bosszút áll!" ,,Halál vár a fáraó álmának
megzavaróira!". Ez tovább fokozódott, amikor a 26 fős kutatócsoportból
is meghaltak néhányan - évekkel a sír megnyitása után, zömmel idős
korukban. A botrány odáig gyűrűzött, hogy az állítólagos megátkozottakat
exhumálták, és egy közös tényezőt valóban találtak: mindegyikük
tüdejében az Aspergillus csoportba tartozó penészgomba volt. Halálukat
nem a gomba okozta, de tény és való, hogy a dohos sírkamra levegőjéből
mindannyian belélegezték azt.
Ki a gyilkos?
Egyéb kórokozók, így baktériumok és gombák szerepe is felmerült a
,,rejtélyes" halálesetekkel kapcsolatban, míg mások a halott kapcsán
keletkező mérgező gőzöket és gázokat teszik felelőssé. Időnként új
divathullám kúszik be a találgatások terén: pár éve a slágergyanús
Bacillus anthracis, a lépfene baktériuma került az érdeklődés
középpontjába. A feltételezés lényege az volt, hogy már az ókori
egyiptomi főpapok is éltek a bioterrorizmus módszereivel, és anthrax
spórákat helyeztek el a sírban, hogy azok majd jól megbosszulják a
fáraó nyugalmának megzavarását.
A jelenséget vizsgálók véleménye megoszlik: egyesek szerint a sírban
lévő kórokozók felelősek a halálesetekért, mások szerint szó sem volt
tömeges halálozásról, mindenki elment, amikor eljött az ideje.
Felhívják a figyelmet, hogy Lord Carnarvon nem volt már fiatal,
krónikus betegségekben szenvedett, több műtéten is átesett halála
évében. Legyengült szervezet esetében apró fertőzés is nagy bajokat
okozhat, amit a századelő higiénés viszonyai mellett, pláne
Egyiptomban, igazán nem volt nehéz összeszedni. Egyiptom misztikumához szervesen kapcsolódnak a különféle átkok.
Egy-egy uralkodó temetési szertartásán a papok a legkülönbözőbb kínokat
ígérték azoknak, akik valaha háborgatni merészelik a holtak nyugalmát.
Lehet, hogy valóban a gombák a felelősek, az is lehet, hogy egyszerű
véletlenről van szó, ám az átkokat mindenképpen komolyan kell vennünk,
még a XXI. században is. Szavainknak hatalmas erejük van. Az
érzékeny emberek már egy egyiptomi kiállításon is megérezhetik a
negatív energiát, ezért fontos, hogy ne ácsorogjunk sokáig egy-egy
múmia előtt, főleg ne fogdossunk semmit, ami sírkamrákból származik!
|