Tanítanak a fák, miként hullajtsam le múltam elfáradt hajtásait, s mikéntszülessek újjá. Tanítanak a fák, hogyan vészeljem át a viharokat, hogy ne törjek meg.
Tanítanak a fák arra, hogy stabil legyek, de ugyanakkor kreatív, rugalmas, mozgékony és túláradó hol zsengén és frissen, hol virágokba és szeretetbe borulva, hol tüzesen, együtt a búcsúzó nappal, máskor türelmesen és meghalva, megadva magam az elmúlásnak.
Tanítanak a fák, hogy legyen tartásom és ne féljek növekedni, bátran vegyem el, ami hozzá szükséges, és adjak is valamit cserébe. Tőlük tudom, hogy nem élek hiába, mert az életem mások számára otthont biztosít. És ha a vesztemre is törnének, ha el is pusztítanak, ha oly mélyen megvetem gyökereimet, újra élni fogok, mert rám is szükség van valahol, nekem is hasznomat veszi ez a világ.
